[Ez a bejegyzés is novemberről maradt – és bejegyzéshossz-rekord lett belőle…]
Közvetlenül az őszi szünet utáni napokban munkatársak, ismerősök újságolták, hogy a rádióban a falumról, Kishódosról volt szó. Ráadásul, mintha valami sorozat lenne. Mikor sikerült pontosítani, hogy melyik adón és kb. milyen időpontban hallották a műsort, utánakeresgéltem a dolognak a Kossuth Rádió hang/műsortárában. Hogy kiderítsem, mi is akar ez lenni…
„Milyen az élet egy Isten háta mögötti faluban? Sokan persze, tudják a választ erre a kérdésre, de … mégtöbben vannak azok, akik el sem tudják képzelni, milyen, ha egy kistelepülésen nincs bolt, milyen ha csak egyetlen busz megy a falu felé, vagy éppen milyen, hogyha a kakas kukorékolására lehet ébredni. Hogy mindezt valamennyire megtudják, egy egyedi kísérletbe kezd a Magyar Rádió, a 180 perc, illetve a Magánhangzó című műsor. Egy hétre a Szabolcs megyei Kishódosra költözött … Lantos Gábor. Tényleg kis településről van szó – a 77 lakosú falu Magyarország második legkeletibb települése…”
Így kezdődött. Aztán két héten keresztül hétköznaponként rendszeresen lehetett hallani a „kiküldött tudósító” jelentkezéseit, kommentárjait, megjegyzéseit. Illetve az általa megkérdezetteket. Az első héten, hétköznap reggelente, a 180 perc-ben csak a riporter szólalt meg – a következő hétre maradtak az interjúk. A délutáni Magánhangzó c. műsorban a kitartó hallgató két hét alatt öt alkalommal találkozhatott a településsel: háromszor „Hangos napló” formájában, kétszer egyéb apropónak köszönhetően. Végül pedig egy, a Szombat délelőtt-ben leadott összeállítás zárta a sorozatot.
Ja, hogy mit szólok hozzá?…
Röviden: általánosító/legegyszerűsítő – ezáltal pontatlan – és egyoldalú…
Árnyaltabban: ez az összeállítás nem Kishódosról szólt – inkább a térségről, a térségi életről. Azonban a település állandó emlegetésének köszönhetően, az elhangzottakat könnyen – és természetesen – azonosíthatják a faluval. Nem tudom, hányan vannak, akik minden jelentkezést, összeállítást meghallgattak. Gyakoribb lehetett, hogy csak adott idősávban – reggelente v. délben – követték figyelemmel a műsort. Vagyis nem valószínű, hogy az összeállítás iránt érdeklődők, minden információhoz hozzájutottak – így az összkép még egyoldalúbb lehet.
A falut említve a leggyakrabban elhangzott két információ a fenti idézetben is olvasható: 77 lakosú ill. az ország második legkeletibb települése. Könnyen megjegyezhető információk – de vajon, pontosak-e? Milyen források alapján emlegették ezeket a dolgokat teljes természetességgel?…
- Csak a weben is elérhető forrásoknál maradva: a wikipedia magyar változatában a falu lakosságára vonatkozó adatnál 88 fő (2001) szerepel. De a KSH – vagy a népszámlálás – honlapjáról elérhető „A Magyar Köztársaság helységnévkönyve” c. kiadványban a falu lakónépessége 2007. január elsején 91 fő…
- A „második legkeletibb” jelzőre vonatkozóan megint csak a wikipedia – vagy bármilyen nyomtatott/online térkép – segítséget nyújthatott volna (pl. Google Maps). Az előző a földrajzi koordináták feltüntetése révén; az utóbbi pedig – a látvány talán önmagáért beszél… 🙂 (Igen, itt nem ártott volna jelezni, hogy az ország legkeletibb pontja található Garbolc határában – mert a legkeletibb település címért folyó küzdelembe esetleg Uszka v. Magosliget is beszállhatna – szerintem. Földrajzosok segíthetnek/pontosíthatnak…)
Elgondolkodtató a megszólaltatottak összetétele. Különösképpen azért, mert az utolsó, a településsel foglalkozó műsorban, az egyik összeállítást a riporter az alábbiakkal vezette fel: „… néhány gondolat az ott élőktől, azoktól, akik minden napjukat Kishódoson töltik.” Ebben tíz ember megszólalásaiból válogattak, míg összesen – ha jól számoltam – tizenhatan nyilatkoztak, szólaltak meg az összeállításokban – ideértve a gyereke(ke)t is. Ebből a 16 emberből mindösszesen hatan élnek/laknak Kishódoson – az említett szombati „mix”-ben, a valóban minden napjukat Kishódoson töltők száma – három. Az, hogy a helybeliek közül kik szólaltak meg – vagy kiknek a megszólalásait gondolták a szerkesztők leadni érdemesnek – ezek után másodlagos. Lehetne, ha legalább nagyjából tükrözné a lakosság összetételét…
Igen, elfogult vagyok. Ez a műsor – már másodszor írom le – nem Kishódosról szólt. Inkább egy prekoncepcióról. Igen, a faluban „elképzelhetetlen”, „döbbenetes” szegénység – IS – van. Mint akár Budapesten is – vagy Magyarország bármelyik részén. De nem esett szó azokról a helyiekről, akik kifizetik a villanyszámláikat, nyugdíjukból – vagy a helyi szűkös lehetőségeket kihasználva – munkájukból mégis csak – szerényen – megélnek valahogy. Arról, hogy ebbe a faluba is sok elszármazott fiatal jár vissza rendszeresen szülőkhöz, nagyszülőkhöz – csalogatva erre a vidékre barátaikat, ismerőseiket. Arról, hogy ebben a faluban nemcsak a Hit Gyülekezete tart összejöveteleket, hanem a reformátusok is. Korábban egy tizenkilenc évig szolgáló – éppen a megszólaltatott ref. lelkészt követő -, szeptembertől pedig egy új, fiatal lelkipásztorral. Arról, hogy itt az Erdőháton – és ebben a faluban is – „a kilátástalanság magas foka” ellenére is, valahogy azért kiépítették a vezetékes víz-, telefon- és gázszolgáltatást és a szennyvízcsatornát. Mert húsz éve (1987!), ezek nem voltak a településen – és húsz éve még Kishódos is zsákfalu volt. Arról, hogy innen már évtizedek óta a negyedik településre járnak a gyerekek iskolába, óvodába – és arról sem, hogy a kishódosiak már a mozgópostás korszak előtt a szomszéd faluba jártak postára. És sok minden egyébről sem…
Sajnálom, hogy ilyenre sikeredett a rádiónak ez az összeállítása. Különösképpen azért, mert ráakadtam a riporter, Lantos Gábor, egyik – még a „kiküldetés” előtt született – blogbejegyzésére. Mindegy – azt hiszem ezt a bejegyzést ideje befejeznem…
Alant mindazok, akikben a fenti sorokat olvasva olthatatlan vágy támadt az említett összeállítás meghallgatására – míg a fejem le nem harapják érte – elérhetik a rádió archívumából archivált 🙂 műsorrészleteket. Az adás körülbelüli időpontjaival, a rögzített rész hosszával, témákkal és a megszólalókkal.
Sajnos, a minőség itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után – a hangerővel egyetemben…
12 hozzászólás
Kedves Z!
Ne haragudj, de nem értelek. A rádió ezzel kitűnő (ingyen) reklámot csinált a falunak.
Ez szerintem megfizethetetlen.
A másik: ma a dolgokat el kell adni. Az, ha valaki normálisan befizeti a számláit, nem érdekes. A Hit Gyülekezete: igen.
Sajnos, ilyen a világ.
Hello, svédfan
Nem haragszom. 🙂
Ha valamit reklámoznak, a legjobb színben tüntetik fel – a legvonzóbb tulajdonságait hangsúlyozzák. Lássuk, milyen pozitívumok hangzottak el Kishódossal – a térséggel – kapcsolatosan az összeállításban: (1) kedves, vendégszerető emberek; (2) pálinka; (3) jó koszt; (4) csend, nyugalom (a falu polgármesterétől). – Kihagytam valamit?…
Tessék ezek mellé odapakolni az elhangzott negatívumokat – és máris könnyű a választás.
Tételezzük fel, bejön a reklám-megközelítés. A műsor hallgatói vevők a … mire is?
A falura? – egyetlen utca, ahol a ’70-es árvíz után nem maradt (sok) látnivaló. Az ott lakókra? – akkor most nézegetni, fényképezni/filmezni fogják a falusiakat? A nyugalomra? – a gátőrház vendégszobájának igencsak véges kapacitása miatt, erre leginkább a szomszéd településeken lesz lehetőségük. A pálinkára? Elhangzott: a faluban nincs kocsma…
Valóban ennyire érthetetlen, hogy a közszolgálati rádió ezen összeállításából a pontosságot hiányoltam?…
Szerintem az a 4 pozitivum, amit felsorolt(ál), nagyon jó és nekem elég is lenne.
Nekem tök mindegy, hogy 77-en vagy 92-en vannak, engem az emberek érdekelnek. És nem tudom, te miot vártál, szerintem csak köszönettel és tisztelettel lehetne a Lantos Gábor nevét említeni ebben a kérdésben. Az, hogy nem 77, hanem 92, hát istenem. És tudod, sokkal jobb, hogy nem valami hüly bulvártévé ment oda, hanem a magyar rádió.
Ha te a faluban születtél, szerintem Neked is így kellene gondolnod, de te másképp vélekedsz -ettől kerek a világ. Mindenesetre írd már le ide, hogy te mit csináltál az elmúlt 10-20-30 évben Kishódosért?
LG legalább vette magának a fáradtságot és elment oda. Nem úgy, mint azoknak az „újságíróknak” a többsége, akik ki sem mozdulnak a telefon meg a számítógép mellől. Ha mást nem, LG már megtette a magáét.
Úgyhogy a szapulás, a számonkérés, a kritika helyett nekem egy másik szó jut az eszembe, amit elfelejtettem olvasni az oldaladon: ez a köszönöm.
Kelemen P.
Ezen ne múljon…
Engem úgy neveltek, ha hibáztam, ismerjem be – ha valamit elmulasztottam, pótoljam:
Lantos Gábor, köszönöm, hogy műsort készített Kishódosról, a térségről – kérem, ha látja valaki, adja át neki.
Azonban, mielőtt megköveznek, konkrét pontatlanságokat említettem meg – ezek okáról továbbra sem olvastam. Nem a műsor létrejöttével volt bajom, egyszerűsítek: a tálalás módjával.
Hogy én mit tettem? Semmit.
Hogy a L. G. „tettének” milyen következményei lesznek – rövid, avagy hosszabb távon – majd kiderül. Reményeim szerint lesz lehetőségem figyelemmel kísérni a falu életének alakulását.
„Szapulás, számonkérés, kritika” – nem ennek szántam – de, ha ez lenne, amit leírtam: ez tilos? A Kossuth rádió műsorai érinthetetlenek? Nem lehetnek észrevételeim az összeállításra vonatkozóan?…
Természetesen kritizálhatsz.
A köszönet pedig így nagyon fals, ezt Ön is tudja.
Az pedig, hogy Ön semmit sem tett, Önt minősíti. Ezek után még sokkal furcsább a kritikája.
Gondolkodjon el ezen, kérem.
Kelemen
Bocsánat, az 1 mondatban leírt tegezésért
Véleményét tiszteletben tartom.
Elgondolkodom azon, hogy furcsa a kritikám.
(Megbocsátom, hogy tegezett…)
Kritikus megjegyzéseket tettem egy rádióműsorral kapcsolatban. Talán még kérdéseket is feltettem, amelyeket – esetleg – meg lehetne válaszolni. Erre megkaptam, milyen … alak vagyok. Néhány műsorra vonatkozó észrevételtől a személyeskedésig….
Magyar politikai közélet – egészen kicsiben… 🙂
Szomorú vagyok, ha az esetleges nézetkülönbségek megvitatásának ma Magyarországon ez az egyetlen lehetséges módszere…
Tök jó, hogy mindenki más véleménnyel van a műsorról. Én még nem hallottam, így nem is tudok mit mondani róla. Arról viszont igen, hogy ez egy tökre korrekt és kerek post lett, és attól még hogy a műsor ilyen vagy olyan volt, szívesen megnézném Kishódost. Mikor indulunk? 🙂
Elolvastam és a műsorokat is meghallgattam. Azt gondolom, hogy hitelesebb lett volna, ha a riporter úr valóban törekszik a pontos adatokra, de persze ez a nagynyilvánosság számára nem derült ki. Valószínűsítem, hogy a hallgatók véleményében az se okozott volna nagyobb változást, ha tisztában vannak a pontos számokkal. Tényleg sajnálatos, hogy csak egy nézőpontból mutatták be a környéket, de különböző emberek különböző benyomások.
Én leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy kicsoda Kelemen úr?
Kedves Zorka! Kelemen Péter 45 éves Kossuth-fan, Bp.
Kedves Cz.Z !
Hallgattam annak idején a Kossuth Rádióban leadott egyik műsort. Épp a kényelmes kocsimban ültem és egy vidéki városba tartottam dolgozni az autópályán azon a ködös reggelen. A riporter egy 6 fős családtól jelentkezett be aznap az adásba. Bemutatta a családot, a szoba-konyhát, a kilátástalan kistérségi létet, a létbizonytalanságot, a kilátástalanságot.. és a szeretetet, ami a konyhába szorítja aludni a nagyszülőket, hogy a fiatalok a két gyerekkel a szobában elférjenek. A férfiak elmesélték egy napjukat: reggel felülnek a biciklire, és elmennek horgászni. A család legtöbbször halat eszik. Boldogan mesélték, hogy olajos halat is szoktak készíteni. Hogy családi pótlékból, segélyből, kis nyugdíjból élnek. Hatan.
..
Hallottam a gyereket, aki hetyke jókedvvel mesélte a mikrofonba, hogy rendőr szeretne lenni, de az sosem lesz, mert ahhoz Nyíregyházán kellene tanulnia, és azt nem tudja fizetni a család..
Elszorult szívvel hallgattam a fiúcskát.
..
Mikor hazaértem, a családommal újra meghallgattuk az adást az interneten. Kinyomoztuk a címet, és azóta minden évben élelmiszercsomagot küldünk a családnak karácsony előtt.
Ha többet nem ért el Lantos Gábor, csak azt, hogy egy családnak néhány napig jobb, mint annakelőtt volt, már megérte. Vagy nem?
Signora
Signora
De. Biztosan…