„Egy egyedi kísérlet”…

[Ez a bejegyzés is novemberről maradt – és bejegyzéshossz-rekord lett belőle…]

Közvetlenül az őszi szünet utáni napokban munkatársak, ismerősök újságolták, hogy a rádióban a falumról, Kishódosról volt szó. Ráadásul, mintha valami sorozat lenne. Mikor sikerült pontosítani, hogy melyik adón és kb. milyen időpontban hallották a műsort, utánakeresgéltem a dolognak a Kossuth Rádió hang/műsortárában. Hogy kiderítsem, mi is akar ez lenni…

„Milyen az élet egy Isten háta mögötti faluban? Sokan persze, tudják a választ erre a kérdésre, de … mégtöbben vannak azok, akik el sem tudják képzelni, milyen, ha egy kistelepülésen nincs bolt, milyen ha csak egyetlen busz megy a falu felé, vagy éppen milyen, hogyha a kakas kukorékolására lehet ébredni. Hogy mindezt valamennyire megtudják, egy egyedi kísérletbe kezd a Magyar Rádió, a 180 perc, illetve a Magánhangzó című műsor. Egy hétre a Szabolcs megyei Kishódosra költözött … Lantos Gábor. Tényleg kis településről van szó – a 77 lakosú falu Magyarország második legkeletibb települése…”

Így kezdődött. Aztán két héten keresztül hétköznaponként rendszeresen lehetett hallani a „kiküldött tudósító” jelentkezéseit, kommentárjait, megjegyzéseit. Illetve az általa megkérdezetteket. Az első héten, hétköznap reggelente, a 180 perc-ben csak a riporter szólalt meg – a következő hétre maradtak az interjúk. A délutáni Magánhangzó c. műsorban a kitartó hallgató két hét alatt öt alkalommal találkozhatott a településsel: háromszor „Hangos napló” formájában, kétszer egyéb apropónak köszönhetően. Végül pedig egy, a Szombat délelőtt-ben leadott összeállítás zárta a sorozatot.

Ja, hogy mit szólok hozzá?…

Röviden: általánosító/legegyszerűsítő – ezáltal pontatlan – és egyoldalú…

Árnyaltabban: ez az összeállítás nem Kishódosról szólt – inkább a térségről, a térségi életről. Azonban a település állandó emlegetésének köszönhetően, az elhangzottakat könnyen – és természetesen – azonosíthatják a faluval. Nem tudom, hányan vannak, akik minden jelentkezést, összeállítást meghallgattak. Gyakoribb lehetett, hogy csak adott idősávban – reggelente v. délben – követték figyelemmel a műsort. Vagyis nem valószínű, hogy az összeállítás iránt érdeklődők, minden információhoz hozzájutottak – így az összkép még egyoldalúbb lehet.

A falut említve a leggyakrabban elhangzott két információ a fenti idézetben is olvasható: 77 lakosú ill. az ország második legkeletibb települése. Könnyen megjegyezhető információk – de vajon, pontosak-e? Milyen források alapján emlegették ezeket a dolgokat teljes természetességgel?…

• Csak a weben is elérhető forrásoknál maradva: a wikipedia magyar változatában a falu lakosságára vonatkozó adatnál 88 fő (2001) szerepel. De a KSH – vagy a népszámlálás – honlapjáról elérhető „A Magyar Köztársaság helységnévkönyve” c. kiadványban a falu lakónépessége 2007. január elsején 91 fő…
• A „második legkeletibb” jelzőre vonatkozóan megint csak a wikipedia – vagy bármilyen nyomtatott/online térkép – segítséget nyújthatott volna (pl. Google Maps). Az előző a földrajzi koordináták feltüntetése révén; az utóbbi pedig – a látvány talán önmagáért beszél… 🙂 (Igen, itt nem ártott volna jelezni, hogy az ország legkeletibb pontja található Garbolc határában – mert a legkeletibb település címért folyó küzdelembe esetleg Uszka v. Magosliget is beszállhatna – szerintem. Földrajzosok segíthetnek/pontosíthatnak…)

Elgondolkodtató a megszólaltatottak összetétele. Különösképpen azért, mert az utolsó, a településsel foglalkozó műsorban, az egyik összeállítást a riporter az alábbiakkal vezette fel: „… néhány gondolat az ott élőktől, azoktól, akik minden napjukat Kishódoson töltik.” Ebben tíz ember megszólalásaiból válogattak, míg összesen – ha jól számoltam – tizenhatan nyilatkoztak, szólaltak meg az összeállításokban – ideértve a gyereke(ke)t is. Ebből a 16 emberből mindösszesen hatan élnek/laknak Kishódoson – az említett szombati „mix”-ben, a valóban minden napjukat Kishódoson töltők száma – három. Az, hogy a helybeliek közül kik szólaltak meg – vagy kiknek a megszólalásait gondolták a szerkesztők leadni érdemesnek – ezek után másodlagos. Lehetne, ha legalább nagyjából tükrözné a lakosság összetételét…

Igen, elfogult vagyok. Ez a műsor – már másodszor írom le – nem Kishódosról szólt. Inkább egy prekoncepcióról. Igen, a faluban „elképzelhetetlen”, „döbbenetes” szegénység – IS – van. Mint akár Budapesten is – vagy Magyarország bármelyik részén. De nem esett szó azokról a helyiekről, akik kifizetik a villanyszámláikat, nyugdíjukból – vagy a helyi szűkös lehetőségeket kihasználva – munkájukból mégis csak – szerényen – megélnek valahogy. Arról, hogy ebbe a faluba is sok elszármazott fiatal jár vissza rendszeresen szülőkhöz, nagyszülőkhöz – csalogatva erre a vidékre barátaikat, ismerőseiket. Arról, hogy ebben a faluban nemcsak a Hit Gyülekezete tart összejöveteleket, hanem a reformátusok is. Korábban egy tizenkilenc évig szolgáló – éppen a megszólaltatott ref. lelkészt követő -, szeptembertől pedig egy új, fiatal lelkipásztorral. Arról, hogy itt az Erdőháton – és ebben a faluban is – „a kilátástalanság magas foka” ellenére is, valahogy azért kiépítették a vezetékes víz-, telefon- és gázszolgáltatást és a szennyvízcsatornát. Mert húsz éve (1987!), ezek nem voltak a településen – és húsz éve még Kishódos is zsákfalu volt. Arról, hogy innen már évtizedek óta a negyedik településre járnak a gyerekek iskolába, óvodába – és arról sem, hogy a kishódosiak már a mozgópostás korszak előtt a szomszéd faluba jártak postára. És sok minden egyébről sem…

Sajnálom, hogy ilyenre sikeredett a rádiónak ez az összeállítása. Különösképpen azért, mert ráakadtam a riporter, Lantos Gábor, egyik – még a „kiküldetés” előtt született – blogbejegyzésére. Mindegy – azt hiszem ezt a bejegyzést ideje befejeznem…

Alant mindazok, akikben a fenti sorokat olvasva olthatatlan vágy támadt az említett összeállítás meghallgatására – míg a fejem le nem harapják érte – elérhetik a rádió archívumából archivált 🙂 műsorrészleteket. Az adás körülbelüli időpontjaival, a rögzített rész hosszával, témákkal és a megszólalókkal.

Sajnos, a minőség itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után – a hangerővel egyetemben…