“Egy egyedi kísérlet”…

[Ez a bejegyzés is novemberről maradt – és bejegyzéshossz-rekord lett belőle…]

Közvetlenül az őszi szünet utáni napokban munkatársak, ismerősök újságolták, hogy a rádióban a falumról, Kishódosról volt szó. Ráadásul, mintha valami sorozat lenne. Mikor sikerült pontosítani, hogy melyik adón és kb. milyen időpontban hallották a műsort, utánakeresgéltem a dolognak a Kossuth Rádió hang/műsortárában. Hogy kiderítsem, mi is akar ez lenni…

“Milyen az élet egy Isten háta mögötti faluban? Sokan persze, tudják a választ erre a kérdésre, de … mégtöbben vannak azok, akik el sem tudják képzelni, milyen, ha egy kistelepülésen nincs bolt, milyen ha csak egyetlen busz megy a falu felé, vagy éppen milyen, hogyha a kakas kukorékolására lehet ébredni. Hogy mindezt valamennyire megtudják, egy egyedi kísérletbe kezd a Magyar Rádió, a 180 perc, illetve a Magánhangzó című műsor. Egy hétre a Szabolcs megyei Kishódosra költözött … Lantos Gábor. Tényleg kis településről van szó – a 77 lakosú falu Magyarország második legkeletibb települése…”

Így kezdődött. Aztán két héten keresztül hétköznaponként rendszeresen lehetett hallani a “kiküldött tudósító” jelentkezéseit, kommentárjait, megjegyzéseit. Illetve az általa megkérdezetteket. Az első héten, hétköznap reggelente, a 180 perc-ben csak a riporter szólalt meg – a következő hétre maradtak az interjúk. A délutáni Magánhangzó c. műsorban a kitartó hallgató két hét alatt öt alkalommal találkozhatott a településsel: háromszor “Hangos napló” formájában, kétszer egyéb apropónak köszönhetően. Végül pedig egy, a Szombat délelőtt-ben leadott összeállítás zárta a sorozatot.

Ja, hogy mit szólok hozzá?…

Röviden: általánosító/legegyszerűsítő – ezáltal pontatlan – és egyoldalú…

Árnyaltabban: ez az összeállítás nem Kishódosról szólt – inkább a térségről, a térségi életről. Azonban a település állandó emlegetésének köszönhetően, az elhangzottakat könnyen – és természetesen – azonosíthatják a faluval. Nem tudom, hányan vannak, akik minden jelentkezést, összeállítást meghallgattak. Gyakoribb lehetett, hogy csak adott idősávban – reggelente v. délben – követték figyelemmel a műsort. Vagyis nem valószínű, hogy az összeállítás iránt érdeklődők, minden információhoz hozzájutottak – így az összkép még egyoldalúbb lehet.

A falut említve a leggyakrabban elhangzott két információ a fenti idézetben is olvasható: 77 lakosú ill. az ország második legkeletibb települése. Könnyen megjegyezhető információk – de vajon, pontosak-e? Milyen források alapján emlegették ezeket a dolgokat teljes természetességgel?…

  • Csak a weben is elérhető forrásoknál maradva: a wikipedia magyar változatában a falu lakosságára vonatkozó adatnál 88 fő (2001) szerepel. De a KSH – vagy a népszámlálás – honlapjáról elérhető “A Magyar Köztársaság helységnévkönyve” c. kiadványban a falu lakónépessége 2007. január elsején 91 fő
  • A “második legkeletibb” jelzőre vonatkozóan megint csak a wikipedia – vagy bármilyen nyomtatott/online térkép – segítséget nyújthatott volna (pl. Google Maps). Az előző a földrajzi koordináták feltüntetése révén; az utóbbi pedig – a látvány talán önmagáért beszél… 🙂 (Igen, itt nem ártott volna jelezni, hogy az ország legkeletibb pontja található Garbolc határában – mert a legkeletibb település címért folyó küzdelembe esetleg Uszka v. Magosliget is beszállhatna – szerintem. Földrajzosok segíthetnek/pontosíthatnak…)

Elgondolkodtató a megszólaltatottak összetétele. Különösképpen azért, mert az utolsó, a településsel foglalkozó műsorban, az egyik összeállítást a riporter az alábbiakkal vezette fel: “… néhány gondolat az ott élőktől, azoktól, akik minden napjukat Kishódoson töltik.” Ebben tíz ember megszólalásaiból válogattak, míg összesen – ha jól számoltam – tizenhatan nyilatkoztak, szólaltak meg az összeállításokban – ideértve a gyereke(ke)t is. Ebből a 16 emberből mindösszesen hatan élnek/laknak Kishódoson – az említett szombati “mix”-ben, a valóban minden napjukat Kishódoson töltők száma – három. Az, hogy a helybeliek közül kik szólaltak meg – vagy kiknek a megszólalásait gondolták a szerkesztők leadni érdemesnek – ezek után másodlagos. Lehetne, ha legalább nagyjából tükrözné a lakosság összetételét…

Igen, elfogult vagyok. Ez a műsor – már másodszor írom le – nem Kishódosról szólt. Inkább egy prekoncepcióról. Igen, a faluban “elképzelhetetlen”, “döbbenetes” szegénység – IS – van. Mint akár Budapesten is – vagy Magyarország bármelyik részén. De nem esett szó azokról a helyiekről, akik kifizetik a villanyszámláikat, nyugdíjukból – vagy a helyi szűkös lehetőségeket kihasználva – munkájukból mégis csak – szerényen – megélnek valahogy. Arról, hogy ebbe a faluba is sok elszármazott fiatal jár vissza rendszeresen szülőkhöz, nagyszülőkhöz – csalogatva erre a vidékre barátaikat, ismerőseiket. Arról, hogy ebben a faluban nemcsak a Hit Gyülekezete tart összejöveteleket, hanem a reformátusok is. Korábban egy tizenkilenc évig szolgáló – éppen a megszólaltatott ref. lelkészt követő -, szeptembertől pedig egy új, fiatal lelkipásztorral. Arról, hogy itt az Erdőháton – és ebben a faluban is – “a kilátástalanság magas foka” ellenére is, valahogy azért kiépítették a vezetékes víz-, telefon- és gázszolgáltatást és a szennyvízcsatornát. Mert húsz éve (1987!), ezek nem voltak a településen – és húsz éve még Kishódos is zsákfalu volt. Arról, hogy innen már évtizedek óta a negyedik településre járnak a gyerekek iskolába, óvodába – és arról sem, hogy a kishódosiak már a mozgópostás korszak előtt a szomszéd faluba jártak postára. És sok minden egyébről sem…

Sajnálom, hogy ilyenre sikeredett a rádiónak ez az összeállítása. Különösképpen azért, mert ráakadtam a riporter, Lantos Gábor, egyik – még a “kiküldetés” előtt született – blogbejegyzésére. Mindegy – azt hiszem ezt a bejegyzést ideje befejeznem…

Alant mindazok, akikben a fenti sorokat olvasva olthatatlan vágy támadt az említett összeállítás meghallgatására – míg a fejem le nem harapják érte – elérhetik a rádió archívumából archivált 🙂 műsorrészleteket. Az adás körülbelüli időpontjaival, a rögzített rész hosszával, témákkal és a megszólalókkal.

Sajnos, a minőség itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után – a hangerővel egyetemben…

12 hozzászólás

Svédfan december 18, 2007 Reply

Kedves Z!
Ne haragudj, de nem értelek. A rádió ezzel kitűnő (ingyen) reklámot csinált a falunak.
Ez szerintem megfizethetetlen.
A másik: ma a dolgokat el kell adni. Az, ha valaki normálisan befizeti a számláit, nem érdekes. A Hit Gyülekezete: igen.
Sajnos, ilyen a világ.
Hello, svédfan

Cz. Z. december 18, 2007 Reply

Nem haragszom. 🙂

Ha valamit reklámoznak, a legjobb színben tüntetik fel – a legvonzóbb tulajdonságait hangsúlyozzák. Lássuk, milyen pozitívumok hangzottak el Kishódossal – a térséggel – kapcsolatosan az összeállításban: (1) kedves, vendégszerető emberek; (2) pálinka; (3) jó koszt; (4) csend, nyugalom (a falu polgármesterétől). – Kihagytam valamit?…
Tessék ezek mellé odapakolni az elhangzott negatívumokat – és máris könnyű a választás.

Tételezzük fel, bejön a reklám-megközelítés. A műsor hallgatói vevők a … mire is?
A falura? – egyetlen utca, ahol a ’70-es árvíz után nem maradt (sok) látnivaló. Az ott lakókra? – akkor most nézegetni, fényképezni/filmezni fogják a falusiakat? A nyugalomra? – a gátőrház vendégszobájának igencsak véges kapacitása miatt, erre leginkább a szomszéd településeken lesz lehetőségük. A pálinkára? Elhangzott: a faluban nincs kocsma…

Valóban ennyire érthetetlen, hogy a közszolgálati rádió ezen összeállításából a pontosságot hiányoltam?…

Kelemen december 18, 2007 Reply

Szerintem az a 4 pozitivum, amit felsorolt(ál), nagyon jó és nekem elég is lenne.
Nekem tök mindegy, hogy 77-en vagy 92-en vannak, engem az emberek érdekelnek. És nem tudom, te miot vártál, szerintem csak köszönettel és tisztelettel lehetne a Lantos Gábor nevét említeni ebben a kérdésben. Az, hogy nem 77, hanem 92, hát istenem. És tudod, sokkal jobb, hogy nem valami hüly bulvártévé ment oda, hanem a magyar rádió.
Ha te a faluban születtél, szerintem Neked is így kellene gondolnod, de te másképp vélekedsz -ettől kerek a világ. Mindenesetre írd már le ide, hogy te mit csináltál az elmúlt 10-20-30 évben Kishódosért?
LG legalább vette magának a fáradtságot és elment oda. Nem úgy, mint azoknak az “újságíróknak” a többsége, akik ki sem mozdulnak a telefon meg a számítógép mellől. Ha mást nem, LG már megtette a magáét.
Úgyhogy a szapulás, a számonkérés, a kritika helyett nekem egy másik szó jut az eszembe, amit elfelejtettem olvasni az oldaladon: ez a köszönöm.
Kelemen P.

Cz. Z. december 18, 2007 Reply

Ezen ne múljon…
Engem úgy neveltek, ha hibáztam, ismerjem be – ha valamit elmulasztottam, pótoljam:

Lantos Gábor, köszönöm, hogy műsort készített Kishódosról, a térségről – kérem, ha látja valaki, adja át neki.

Azonban, mielőtt megköveznek, konkrét pontatlanságokat említettem meg – ezek okáról továbbra sem olvastam. Nem a műsor létrejöttével volt bajom, egyszerűsítek: a tálalás módjával.

Hogy én mit tettem? Semmit.
Hogy a L. G. “tettének” milyen következményei lesznek – rövid, avagy hosszabb távon – majd kiderül. Reményeim szerint lesz lehetőségem figyelemmel kísérni a falu életének alakulását.

“Szapulás, számonkérés, kritika” – nem ennek szántam – de, ha ez lenne, amit leírtam: ez tilos? A Kossuth rádió műsorai érinthetetlenek? Nem lehetnek észrevételeim az összeállításra vonatkozóan?…

Kelemen december 18, 2007 Reply

Természetesen kritizálhatsz.
A köszönet pedig így nagyon fals, ezt Ön is tudja.
Az pedig, hogy Ön semmit sem tett, Önt minősíti. Ezek után még sokkal furcsább a kritikája.
Gondolkodjon el ezen, kérem.
Kelemen

Kelemen december 18, 2007 Reply

Bocsánat, az 1 mondatban leírt tegezésért

Cz. Z. december 18, 2007 Reply

Véleményét tiszteletben tartom.
Elgondolkodom azon, hogy furcsa a kritikám.
(Megbocsátom, hogy tegezett…)

Kritikus megjegyzéseket tettem egy rádióműsorral kapcsolatban. Talán még kérdéseket is feltettem, amelyeket – esetleg – meg lehetne válaszolni. Erre megkaptam, milyen … alak vagyok. Néhány műsorra vonatkozó észrevételtől a személyeskedésig….
Magyar politikai közélet – egészen kicsiben… 🙂

Szomorú vagyok, ha az esetleges nézetkülönbségek megvitatásának ma Magyarországon ez az egyetlen lehetséges módszere…

wildgica december 22, 2007 Reply

Tök jó, hogy mindenki más véleménnyel van a műsorról. Én még nem hallottam, így nem is tudok mit mondani róla. Arról viszont igen, hogy ez egy tökre korrekt és kerek post lett, és attól még hogy a műsor ilyen vagy olyan volt, szívesen megnézném Kishódost. Mikor indulunk? 🙂

zorka december 22, 2007 Reply

Elolvastam és a műsorokat is meghallgattam. Azt gondolom, hogy hitelesebb lett volna, ha a riporter úr valóban törekszik a pontos adatokra, de persze ez a nagynyilvánosság számára nem derült ki. Valószínűsítem, hogy a hallgatók véleményében az se okozott volna nagyobb változást, ha tisztában vannak a pontos számokkal. Tényleg sajnálatos, hogy csak egy nézőpontból mutatták be a környéket, de különböző emberek különböző benyomások.
Én leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy kicsoda Kelemen úr?

Kelemen december 23, 2007 Reply

Kedves Zorka! Kelemen Péter 45 éves Kossuth-fan, Bp.

Signora október 18, 2011 Reply

Kedves Cz.Z !

Hallgattam annak idején a Kossuth Rádióban leadott egyik műsort. Épp a kényelmes kocsimban ültem és egy vidéki városba tartottam dolgozni az autópályán azon a ködös reggelen. A riporter egy 6 fős családtól jelentkezett be aznap az adásba. Bemutatta a családot, a szoba-konyhát, a kilátástalan kistérségi létet, a létbizonytalanságot, a kilátástalanságot.. és a szeretetet, ami a konyhába szorítja aludni a nagyszülőket, hogy a fiatalok a két gyerekkel a szobában elférjenek. A férfiak elmesélték egy napjukat: reggel felülnek a biciklire, és elmennek horgászni. A család legtöbbször halat eszik. Boldogan mesélték, hogy olajos halat is szoktak készíteni. Hogy családi pótlékból, segélyből, kis nyugdíjból élnek. Hatan.
..
Hallottam a gyereket, aki hetyke jókedvvel mesélte a mikrofonba, hogy rendőr szeretne lenni, de az sosem lesz, mert ahhoz Nyíregyházán kellene tanulnia, és azt nem tudja fizetni a család..
Elszorult szívvel hallgattam a fiúcskát.
..
Mikor hazaértem, a családommal újra meghallgattuk az adást az interneten. Kinyomoztuk a címet, és azóta minden évben élelmiszercsomagot küldünk a családnak karácsony előtt.
Ha többet nem ért el Lantos Gábor, csak azt, hogy egy családnak néhány napig jobb, mint annakelőtt volt, már megérte. Vagy nem?

Signora

Signora

Cz.Z. október 19, 2011 Reply

De. Biztosan…

Vélemény, hozzászólás?