Ügyfélpolitika 1.

[Április végéről]

Alcím: Szürke listán

Elöljáróban: A tanév során hetenként vonatozom. Egész jeggyel, mert csak azt állja – ha jól emlékszem, 86 százalékban – a munkahelyem. Nagyságrendjét tekintve már ez is jelentős összeg, amit korábban is jócskán megkésve, újabban pedig havonta egyszer, egyben térítettek/térítenek meg. Valószínűleg nem vagyok egy pénzügyi zseni, mert már többször adódott, hogy hónap végére anyagilag ‘megszorultam’. Ezért, anno, mikor a bankom megkeresett egy hitelkártya ajánlattal – elfogadtam. (Külön történet lehetne, hogy annak ellenére, ők kerestek meg, évek óta rálátásuk volt a pénzügyeim csaknem egészére, meddig tartott, míg megkaptam és élhettem a felkínált hitellehetőséggel…) Vagyis jelenleg egy folyószámlás, ‘mezei’ bankkártyával és egy hitelkártyával gazdálkodhatok.

Hónap vége, utaznom kell Szombathelyre. Pénztárcámban kb. ezer, bankszámlámon háromezer-néhányszáz forint. A vonatjegy 3825,- Ft. Sebaj, ott a hitelkártya: inkább ‘magamnak’ tartozom, mint másnak. Készpénzfelvétellel sem foglalkozom: ha nincs nálam pénz, kisebb az esélye az elköltésének. Hajnalban villamossal ki Kelenföldre, jegypénztár. Fizetéshez – mint már korábban is, sokszor – adom a hitelkártyát. Jegyárusító lehúzza az olvasón, pötyög, majd átadja nekem. Nyugtázom az összeget, megadom a PIN-kódot, majd vissza. Néhány másodperc múlva a pénztáros szól, valami nincs rendben. Mutatja az üzenetet: ‘tiltott tranzakció‘. Közben én is érzem (rezgés), hogy a mobiltelefonra megérkezett a tranzakciót nyugtázó SMS. Türelmét kérve megnézem, majd mutatom neki, amit a kijelzőn olvasok: ‘Sikertelen kártyahasználat adatforgalmi hiba miatt.‘ Kérem, próbálja újra. Megteszi. Eredmény: mint fent. Kezdem magam kellemetlenül érezni, mögöttem is állnak, így otthagyom az ablakot. Nem értem a dolgot, a mobilon az üzenet számomra egyértelműnek tűnik – ezért próbát teszek egy másik ablaknál. Hiába. Valamennyi időm még van, állítólag a közelben, a buszállomáson van egy készpénzautomata. Ha a hitelkártyát nem fogadja el, még mindig ott a bankkártya. Futok hát. Másik bank – de most ez a legkisebb bajom. Akad nagyobb: egy üzenet a kijelzőn arról, hogy az automata szolgáltatásai pillanatnyilag nem elérhetők. Vonat el.

A következő vonat, amelyikkel utazni is érdemes – mert az, hogy egy járat korábban indul, természetesen nem jelenti azt, hogy korábban is érkezik – négy óra múlva. Telefonálok az adminisztrátorunknak, kérve, jelezze az érintetteknek a késésemet. Hazamegyek, ledőlök szundítani egy keveset. Mielőtt újra próbát teszek az állomáson, egy működő bankomatból felveszem a bankkártyámról az utolsó háromezer forintomat. A másikról meg sem próbálom – annak igencsak megkérik az árát. Jegyvásárlás, az események alakulása – mint hajnalban, háromszor is. De most már tudok készpénzzel fizetni. Ekkor már munkaidő – a peronon, vonatra várva, felvilágosítás reményében felhívom a hitelkártyán található telefonszámot. Mondom a gondom, kérdésre jelzem, hogy nincsenek a korábbi kártyahasználat törlesztőrészleteinek befizetését illető elmaradásaim. ‘Bármelyik bankfiókunkban pontos felvilágosítást kaphat.‘ Ennek örömére Szombathelyen első utam egy kirendeltségbe vezet. Ahol megtudom – szürke listán vagyok: ugyan befizettem minden korábbi havi törlesztőrészletet – csak éppen, olykor késve. Ezt pedig a mindenható rendszer számon tartotta. Sőt: most látta elérkezettnek az időt arra, hogy – gondolom: nevelési célzattal – letiltsa a kártyahasználatot. Amíg nem rendezem az aktuális havi törlesztőrészletet…

[Epilógus: Talán jobb is, hogy nem ‘első felindultságomban’ írtam le mindezt. Valószínűleg sok-sok kisípolandó kifejezéstől tarkállott volna a bejegyzés. De így, most csak annyit fűznék hozzá a dologhoz: megtanultam a leckét.]

[Epilógus 2: Csak, hogy teljes legyen a kép – anyagi megpróbáltatásaimat megkoronázandó, az április havi fizetésem csak a hivatalos(?) határidőt követő nap hajnalán – május 6-án – jelent meg a bankszámlámon. Nem is tudom, legutóbb mikor vártam valamit ennyire…]