Mielőtt ‘bejegyzésbéli’ …

… elmaradásaim decemberre is áthúzódnának – egy rövid áttekintés az elmúlt hét történéseiről.

péntek
Kísérletem, hogy bejussak az OSzK-ba – kudarcba fulladt. Miután a beléptető-kapu (oszlop?) finoman jelezte alkalmatlanságom, az illetékes kollegától megtudtam, hogy április 26-án[!] lejárt az olvasójegyem. Utóbb végiggondolva, be kellett látnom: valóban… 🙂 Mióta (ez év elején) korábbi évenkénti bibliográfia-gyűjtögetői/szerkesztői munkánkat átadtuk, olvasóként nem fordultam elő a könyvtárban. Csak munkatárshoz egyéb ügyekben betévedőként. Mivel a szükséges mennyiségű készpénz nem volt nálam, szivességre megkérhető (‘látogatás hivatkozási alap’) belső munkatárs pedig egyéb okok miatt éppen nem állt rendelkezésemre – csúfosan megfutamodtam…
Lelki egyensúlyom helyrebillentésében az esti összeröffenés segített. A jelenlévő ‘mag’: Szilvi, Detty, Balázs, Zoli – és jómagam.
szombat-vasárnap
Kialudván az előző napi forraltborozgatást, irány Szeged. Keresztfi-néző. Majd Borpatika – khmmm… – forralt bor nélkül. Előtte és utána – engedvén a csábításnak (és külön örömet szerezve egyik-másik mégiscsak olvasómnak 😉 – társasjátékozás. Szombaton – a játék nevét meg nem mondom – kártya: csinos ökörfejekkel, számokkal és egyszerű, de érdekes játékmenetet eredményező szabályokkal. Vasárnap pedig – számomra ismét egy újdonság – San Marco.
hétfő
A szegedi látogatás után, este egy másik kiruccanás – ezúttal Ildikóval – Szigligetre. 1953-ba. A Nemzeti Színház és színészei jóvoltából.
kedd
Utómikulás/előkarácsony Erikával és Vikinél. 🙂 Vacsora, beszélgetés…
szerda
Délelőtt: OSzK – most sikerült bejutnom :); délután/este: karácsonyi bevásárlókörút – 1. rész. Ez utóbbit nagyban megkönnyítette, hogy az egyik könyvesbolthálózat legnagyobb üzletei – gondolom, készülve az ünnepi rohamra – éjfélig nyitva vannak. A korábbi évekkel összevetve, valami hihetetlen volt, néhány nappal karácsony előtt egy kétszintes könyváruházban csaknem egyedül bóklászni a polcok és könyvkupacok között… 🙂
csütörtök
Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola – 2007-ben – és ezzel a névvel – talán utoljára.
péntek
Délelőtt: Budapest, bevásárlókörút – 2. rész. Délután: vonatozás haza, Kishódosra. Sikeresen. 🙂
Ja, – már átcsúszva szombatra – ez a bejegyzés is itthon készült…

4 hozzászólás

zorka december 22, 2007 Reply

Milyen volt a darab? Én sajnos már nagyon régen nem voltam színházban.

Cz. Z. december 22, 2007 Reply

A színdarab? Kitűnő. 🙂 Nem vagyok egy vérmes színházlátogató – azokhoz tartozom, akik egy-egy filmbe jobban bele tudják élni magukat – de ez a darab éppen könnyebb műfajának köszönhetően remekül elszórakoztatott. Magyarul: illik-nem illik, jó nagyokat röhögtem – mentségemre legyen mondva, nem egyedül… 😛

csacska december 28, 2007 Reply

Számomra a zene közvetíti a legtöbb érzelmet és gondolatot. Nagyon fontos szerepet tulajdonítok neki, szinte bármi kifejezhető a segítségével. Sajnálom és hiányosságomnak is tartom, hogy nem játszom hangszeren.

hang december 28, 2007 Reply

A belső munkatársak az elkövetkezőkben igyekszenek majd “rendelkezésre állni” – ehhez persze kéretik némi előzetes bejelentés 😉 Hátha így az a régen lejárt beiratkozás-dolog is megoldódik majd…

Vélemény, hozzászólás?