Marco Polo

Múlt héten, szerdán társasjáték csapatunk Melindánál jött össze. Némi harapnivalót elfogyasztva – elismerés vendéglátónknak és pizzájának! 🙂 – szemrevételeztük az újonnan felsorakoztatott játékokat: a Catan telepesei-t és a Marco Polo-t. Úgy döntöttünk azzal a játékkal teszünk próbát, amelyet egyikünk sem ismer – így esett a választásunk a szabályait tekintve valamivel egyszerűbbnek tűnő utóbbira.

„A játékosok egy karaván tagjaként Marco Polo nyomdokain járnak. Utazásuk kiindulópontja Hormus kikötője. A sivatagokon, sztyeppéken, hegyeken és városokon át vezető kalandos utazás során a játékosok a kereskedelmi árukat … – mint például a selyem, vagy fűszerek – aranyra cserélik. Minden játékos arra törekszik, hogy elsőként érje el a legjobb helyeket, hogy ott minél nagyobb hasznot hajtó üzleteket köthessen.
Elsősorban Kantshouban és Daiduban lehet jövedelmező kereskedelmet folytatni, de addig hosszú még az út, és a konkurenciával is számolni kell.”

Termékfajták gyűjtögetése, megfelelő felhasználása (cseréje) az előrejutás szabályainak figyelembe vételével és az arannyal teli ládák felhalmozása. Nem olyan bonyolult – csak hát, a szerencse: mihez juthatok hozzá, hogyan lép az előttem sorra kerülő? Mikor érdemes aranyat áldozni a gyorsabb haladás érdekében? Így, első alkalommal szimpatikus volt a játék – bár előfordulhat, a szerencsének jóval nagyobb benne a szerepe, mint a stratégiának.

Ezt követően visszatértünk a Thurn und Taxis-hoz. Két játékra volt időnk, melyből a második igencsak érdekesre sikeredett. A vezető pozícióban lévő László – saját elmondása szerint, szépen, elegánsan akart nyerni – túltaktikázta (van ilyen szó? 🙂 magát: ha a megfelelő alkalommal, élve a lehetőségével befejezi a partit – nyer. Nem tette – a következő körben pedig cserben hagyta a szerencséje. No, de így lett nekünk – nekem 😉 – jó a játék vége…