… első találkozásunk óta kedvencem. Ezért, mikor Erika megemlítette, hogy szívesen szétnézne benne, örömmel csatlakoztam hozzá. Így a nevezetes három 7-es napon együtt buszoztunk el Veszprémbe.
Eléggé el nem ítélhető módon, először az állatkertben néztünk szét. (Többször megfordultam már Veszprémben, de ide még nem jutottam el.) Amely látogatásnak legegyértelműbb tanulsága az, hogy meleg nyári napokon – saját tapasztalataink és a legifjabb nézelődők megállapításai alapján is – az állatkert leggyakoribb lakója az “elbújt”… 😕
Ezt követően a viadukt alól a Séd patak mentén végigsétálva a várban néztünk körbe. István és Gizella, körbeállványozott székesegyház – egyik bejárata kilincsén elgondolkodtató, míves “Ebédelni mentem” tábla 🙂 -, szabadtéri színpaddal elbástyázott érseki palota, szentháromság szobor, tűztorony. Majd az Óváros tér mentén, egy pincében ebéd, utóbb némi séta, ücsörgés – személye válogatja – sörrel és kávéval – aztán vissza Bp-re…