Különjárat

Az ország keleti végein, Kishódos az egyik legkisebb lélekszámú település; és – bár a rendszerváltás, -változás környékén megszűnt zsákfalu lenni – autóbusz-végállomás. Így a szüleimhez hazautazgatva, többször volt olyan élményem, hogy az ikszedik településtől – itten mostan kivételesen eltekintve a buszsofőrtől 🙂 – teljesen egyedül utazom hazáig.
Kedd este valami hasonló élményben volt részem. Az ország másik végén – számomra eleddig teljesen szokatlan módon – Szombathelytől Kőszegig utazhattam egyedül egy buszon. 🙂
Déja vu? Majdnem. A korábbi élményből ismerős volt egy kevéske jóleső érzés. Azonban ez most kiegészült valamilyen fura, nehéz érzettel. Nem igazán értettem az állapotomat: korábban egyértelműen élveztem a szituációt – akkor ez itt most mi akar lenni?!…
Aztán csak rájöttem a dolog nyitjára – nem hiába, volt időm elgondolkodni rajta. Így most már harmadszor írhatom le ebben a néhány sorban: ellentétben a mostanival, azokon a ‘különjáratokon’ haza utaztam…