Permanens

Vasárnap délután (négy óra körül), Kisvárda, nővéreméknél.
Ebéd utáni szunyókálásból ébredve, eszembe jut – mozogni kellene egy kicsit. Az idő valamelyest kitisztult, lehet az udvaron felgurigázott fából hasogatni valamennyit, bepakolni a többi tűzifához. Egy keveset segíteni a sógoromnak. Előtte azonban – kósza gondolat – egy pillantás a mobilra; hátha keresett valaki szieszta közben. Hátha eszébe jutottam valakinek.
Jutottam: “Hétfőn valszeg’ nem fogsz tudni vonatni, mert megint sztrájk lesz. :/” Mi a …?! Hétfőre terveztem a visszautazást – Tibivel hajnalban be Nyíregyházára, onnan bármelyik vonattal Bp-re. A BKV sztrájkról tudtam, azonban a Nyugatiból akár gyalog is eljutok a Batthyány térig. De hogy a vasutasok is pont most?! Internet, friss hírek – és valóban. Csak az enyhíti a bosszúságomat, hogy a témával foglalkozó x híradás között csak egy volt, amelyik már délelőtt jelezte a másnapra tervezett munkabeszüntetést. Mindegy. Ismét net, elvira – négy után már csak három vonattal juthattam el átszállás nélkül a célomig. Az első 16:40-kor, a második tíz perccel ez után indul. Helyzetjelentés a családnak, minek köszönhetően Panni gyorsan összepakol egy kis elemózsiát. Majd Tibivel, autóval ki a vasútállomásra.

Kisvárda, vasútállomás, fél öt körül.
A váróterem még szokatlanul üres – bár menettérti a jegyem, azért megpróbálok egy helyjegyet venni hozzá. Az első vonat személy, a tíz perccel későbbi IC. Az utóbbival egy szűk órát és biztos ülőhelyet nyerhetek. A pénztáros hölgytől aztán megtudom, csak első osztályú helyjegy van. Erre jön még az 1-2. osztály különbözeti jegye. Legyen. Az IC-n talán nyugodtabban szunyókálhatok. Elbúcsúzom a nővéreméktől, majd vissza a peronra. A trafikban olvasnivalót és üdítőt veszek a majd’ négy órás útra. Majd látva a vonatra várakozók egyre növekvő tömegét, leülök utánanézni, hova is szól a helyjegyem. Meglepve látom, hogy – bár – a pénztárosnőnek is odaadott vonatjegyem 50%-os, a különbözeti egész. Mivel a váróterem továbbra is pang – visszamegyek rákérdezni a dologra. Ekkor felvilágosítanak: teljesen mindegy, milyen kedvezményes jegyet vásárol az ember, a hozzá vásárolt különbözeti jegy teljesárú. Ja, kérem – ha ez a szabály, akkor tudomásul veszem. Köszönöm a felvilágosítást, rendben. Ennek örömére, már a váróteremben ülök le, elpakolgatni a jegyeimet. Miközben szöszmötölök, egyszer csak szólít a pénztáros hölgy. Odabaktatok. “Fiatalember, most váltottak vissza egy másodosztályú helyjegyet – tudja mit? kicserélem ezzel az önét…” És lőn: a hely- és különbözeti jegyet visszaadom, cserébe megkapom a másikat a különbözet összegével. Köszönöm. És erősödik a tévképzetem: a ‘mezei’ vasutasok is emberek – lehet, hogy ezt a sztrájk dolgot, talán nem is ők erőltetik?…