[Mielőtt a bejegyzés aktualitásának köszönhetően – lassan, de biztosan – átcsúszik az Anno kategóriába, ideje lezárni a Novemberben történt rovatot… :)]
Visszanézve a korábbi őszutóra vonatkozó bejegyzéseket, egyértelmű, a hónap legmaradandóbb élményei gasztronómiaiak voltak. Itten is ilyesmik kerülnek elő. November közepén Viki (elő)szülinapja alkalmából jöttünk össze az albérletben. Előkészületek: a lakás rendbehozása; beleértve a – khmmm… 🙂 – tavalyi hasonló alkalom nyomainak eltakarítását (bősz tepsimosogatás); salátánakvaló, krumpli és csirkeszárny beszerzése. Erika megkönyörülvén rajtam, előző nap befűszerezte a szárnyakat, így vasárnap nekem csak a tepsire-pakolás és a sütés felülvigyázata maradt. Jelentem, sikerrel abszolváltam. Az eredmény kinézetre is kellemes, enyhén csípős sült csirkeszárnyhalom, amit közöttük, körülöttük sült burgonya és saláta – nomeg: száraz fehérbor – társaságában tálaltunk. Majd pusztítottunk el.
November utolsó hétvégéjén ismét sógoromékhoz utaztam. Akkoriban az időjárás eléggé rapszodikus volt – másnap pl. ködös, szutykos -, de szombatra nagyon szépen kitisztult idő. Így gondolkodás nélkül támogattam Tibi bográcsozásra vonatkozó javaslatát. 🙂 Persze, tekintettel a sötétedésre és az éjszakai hőmérsékletre, koradélután nekiláttunk – de megérte. Didergés nélkül lehetett elüldögélni a fortyogó bogrács mellett, élvezve a kellemes őszi napot – és az áldozat (vadászat során megboldogult apróvad) megdicsőülésének illatát. Akkor azt hittem, megvolt az év utolsó bográcsozása. Mint utóbb kiderült, tévedtem – ez csak nekem volt a záró alkalom. [Persze, a jó idő nem akadályozott meg abban, hogy újfent összeszedjek egy kisebbfajta megfázást. :)]
És ha már november, említtessék meg utolsó, pénteki napja is – amelyiken hazautaztam. Hogy másnap – december elsején – letudjuk az esedékes év második, illetve a kezdődő tél első disznóvágását is…