- 0. nap
- Reggel rokonokhoz (nővér-sógor-gyerekek) vonatozós. Majd autózós – fogorvoshoz kísérős. Ebédelős. Délután társaságos: napsütéses, erdőszéli réten agyaggalamb-lövöldözős (el-elvétve eltalálós). Csipős szeles, alulöltözöttes(?). Este borozgatós.
- 1. nap
- ‘Valamit összeszedtem‘ és ‘de jó lenne ezt most valahogy kimozogni‘-érzéses. De: (el)kényelmesedős. Számítógépezős (vírus-takarítós) és unokahugokkal társasjátékozós. Vacsorára hagymát, erőspaprikát eszegetős – hátha…
- 2. nap
- Pocsékul alvós: fog(/arc)fájós. Reggel, napközben: ‘a félarcom-leszakad‘ érzéses. Délelőtt visszavonatozós, egyik orrlikon lélegzős (a másik kifújhatatlanul bedugulós). ‘Orrodat is tisztíccsa‘ cukorral próbálkozós. Este forró zuhanyozós, vastagon betakarózós, izzadós. Hátha (2)…
- 3. nap
- Valamelyest könnyebben ébredős: arcom egybenmaradós. Enyhén torokfájós, orr-megindulós, pzs-gyűjtögetős. Munkahelyre vonatozós – köhögést kóstólgatós – ismerkedési estet (emiatt) részben kihagyós…
- 4-5. nap
- Bősz teaiszogatós; dolgozni azért megpróbálós. Köhögéses -> lassan hangelváltozós. Orrcsöpögős -> zsebkendőt már könnyedén megtöltős :)… Bp-re visszavonatozós, albiban izzadókúrával újfent próbálkozós.
- 6. nap
- Megkönnyebülős. Elviselhető szinten orrfúvós, olykor köhögős – ennek örömére délután ismerőshöz vonatozós. Este meggybor-iszogatós, beszélgetős.
- 7-8. nap
- Békés. Délelőtt ex-templom-ex-könyvtár nézegetős. Este evangelizációs – másnap délelőtt istentiszteletes. Nagycsaládban (4 gyerkőc!:) étkezős, ebéd után – óh, áldott szieszta! – szunyókálós. Második este – x év után újra – (terem)focizós. Bokabicsaklós, végtag- és izomzat(?)-éreztetős, jólesően kimozgós.
- 9-12. nap
- Érzékeny bokával sántikálós – izomlázas. 🙂 Alkalomadtán még – olykor randán is – köhögős, de fokozatosan kitisztuló orros. Újfent fővárosba, majd Szombathelyre vonatozós, heti menetrendbe visszarázódós. Végén pedig – szelelő orral! – mindezt ideirogatós…
Egy fárasztó(s) túlélő(s)…
5 hozzászólás
Az agyaggalamb lövöldözést én is szeretem. 🙂
A fogfájás az fúderossz. 🙁 No és fúrtak, tömtek? Menthető volt a fog?
A fél orrlikas megoldásnál kevés bosszantóbb dolgot ismerek… :/
Kellemes hosszú hétvégét!
Szeretem a „gumicsirkés” /-ós, -ős../ írásokat, mert így a rosszat is „viccesen” lehet tálalni….szerintem 🙂
hát, nem irigyellek ezért a szenvedé(ő)sért. ugyanakkor: a „szindrómák” egy része nagyon ismerősnek tűnt a közelmúltból 😉 és számomra pl. a fül-orr-gégészeten fejeződött be…
az érzékeny bokával sántikálós meg egy régi tanszéki kirándulást idéz fel, nemde? 😉
Tisztelettel megköszönve az irányomban megnyilvánuló együttérzést – wildgica, hang – szeretném jelezni: (1) a fogfájás mostan melléktünet volt – amikor a fél arcom állapota helyrebillent, szépen elillant. (2) Részvétem a kórházi látogatás miatt – reményeim szerint talán nem jutok odáig…
Hát igen – első szombathelyi emlékem valóban egy (másik) tanszéki kirándulás keretében elkövetett bokaficam… 😐