Gyalogolni jó

Múlt hétvégén – szerencsés módon, nem foglalkozva az időjárás előrejelzések biztatónak egyáltalán nem nevezhető jóslataival – Laci bátyóval túráztunk egyet a Börzsönyben. A dolog azért is említésre érdemes, mert az utolsó ilyen alkalom, mikor kettesben mászkáltunk egy kiadósat, bő egy éve esett meg.
Szombat délután elvonatoztunk Magyarkútra, gyalogoltunk úgy 20-25 kilométernyit, majd vasárnap délután – miután körbenéztünk a várban – Nógrádból visszautaztunk Budapestre.
Mióta – többé-kevésbé – rendszeresebben túrázgatunk, foglalkoztatott a gondolat, hogy le kellene írni, merre és milyen jelzéseken jártunk. Eddig ezt, sajnos, mindig elmulasztottam. Talán mostantól majd könnyebb lesz. 🙂 Alant az útvonalunk részletes leírása – csak kitartó érdeklődőknek…

Délután hat óra előtt pár perccel leszállva a vonatról Magyarkút-Verőcze v.m.-től előbb – néhány száz métert – műúton, utóbb a piros jelzésen Magyarkút v.m.-ig, majd végig a Les-völgyön – a Les-völgyi-patak mentén 🙂 – haladtunk. Szokolya vá. előtt nem sokkal, még a szürkület elején egy, a jelzésre keresztbe kidőlt fán üldögélve megvacsoráztunk, majd a vasútállomás fényeit kihasználva előszedtük a zseb- és hasonló lámpákat. Tovább is a piros jelzésen maradva – olykor a felhők mögül előbukkanó hold fényével is beérve, lámpa nélkül – folytattuk utunkat északnyugatra – el a Szőlőhegy alatt, keresztül a Széles mezőn. Éjjelre a Várhegy alatt, a túristaút mellett állítottuk fel sátrunkat és tértünk nyugovóra – valamikor 22-23 óra között. Másnap 9 körül ébredve :), majd összepakolva indultunk tovább a piros jelzésen, keresztül Királyréten – és minden üdülőkomplexumán. Királyrét fölött reggeli, majd végig a Taxi nyiladékon, megkerülve a Magas-Taxot a Magas-taxi túristaházig. Itt kicsit megpihentünk, pótoltuk megfogyatkozott ásványvízkészleteinket és megvitattuk, merre tovább. Minősített többséggel leszavazva a Nagy-Hideg-hegy útbaejtését, dél körül odahagyva a turistajelzéseket a Bagoly-bükki-völgy felé vettük az irányt. Hogy némi patakon átkelés, majd kurkászás után rátaláljunk a Páfrány útra – és rajta a kék o jelzésre. Ezen már délkelet felé mendegéltünk a Kálmán-kaszálótól a Suta-berki-nyiladék kezdetéig, ahol északkelet felé elkanyarodva rátértünk a kék [] jelzésre. Ezen leereszkedve a Szén-Patak-völgybe, a Spartacus kulcsosháznál ideális helyet találtunk az ebéd megejtésére. Innen két óra körül indultunk tovább délkeletnek, a – mi turistatérképeinken még fel sem tüntetett – zöld [] jelzésen (műúton), amelyről elkanyarodva egy északnak vezető mellékútra, megkerestük az azt keresztező kék jelzést. Ezt követve jutottunk el Nógrádig. A település előtt egy szűk kilométerrel már belefeledkezve a látványba, nem a vasútállomást vettük célba – követve a jelzést -, hanem egyenesen a várat. De így, legalább, nagyobb kerülő nélkül hamar feljutottunk a várhegyre. Aztán lesétáltunk a vasutállomásig, majd a 16:39-es váci vonatra felszállva, befejeztük a túrát.