Valamivel tovább tartott …

… mint egyébként – de azért most is sikerült hazajutnom. Előzetes elképzeléseimnek megfelelően: útmegszakítással. [Kitérő: péntek délután, Debrecen felé vonatozva meglepődve olvastam a jegyemen – amit Hungary Card szelvényfüzettel vásároltam – hogy: ‘Az utazás nem szakítható meg!… 😐 Miközben – szerintem – leginkább ‘turisztikai célú oda- és visszautazás‘ esetén van – lenne – értelme az útmegszakításnak: nézelődés, ismerkedés, mifene…]
Debrecenben pénteken és vasárnap Gabicáéknál, szombaton Péteréknél éjszakáztam. Szombaton napközben Sándorral – csak, hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból 🙂 – egy ismerősnek bútort szállítottunk, pakolgattunk. Este ismerkedés Samuval, vacsi és beszélgetés Péteréknél. Aztán ma, hétfőn vonattal, majd busszal haza Kishódosra.
Itthon anyóca – szegény – feldagadt arccal fogadott: begyulladt egy foga. Azonban ezideig dokibácsit még nem sikerült elérnie – ennyit a magyari világnak az ő keleti végeiről…
Késő délután egy igencsak kiadós zápor. Utóbb, mikor kitisztult az idő, elbiciklizve a Túr-partra fölöttébb hiányozni kezdett a horgászás. 🙂 Hát, majd szakítunk időt arra is…

U.i.: Vasárnap – augusztus 5-én – néhány ismerősöm ünnepelt. A jókivánságaimat akkor – állapotom 🙂 és egyéb elfoglaltságaim miatt elmulasztottam átadni. Ezt most utólag tenném meg – hátha az illetékesek alkalomadtán eljutnak ide:

Rita, Magdi: Boldog szülinapot! Kriszta: Boldog névnapot!
Isten éltessen benneteket!… 🙂

U.u.i.: Múlt héten kedden – az augusztusi ‘szünet’-re tekintettel – társasjáték Melindánál: jenga, Tabu, Carcassonne – ez utóbbinál a jól bejáratott eredménnyel… 🙂