Öt hét/vége

A legutóbbi bejegyzés közzététele óta öt hétvégén vagyunk túl. Valamilyen (web)naplóban említhető apróság, esemény mindegyikre jutott.

Szeptember első hétvégéjén hazamentem falura. Mivel visszautazásom Budapestre a nyári szabadság végén, különböző „társasági eseményeknek” köszönhetően mozgalmasra sikeredett, a felbatyuzós, bespájzolós vonatozás mostanra maradt. Az otthoni kamra kifosztásán kívül, akadt egyéb tennivaló is: Tibi bátyámmal és egy másik falubelivel szétnéztünk az egyik falu környéki erdőben. Az ismerősök terjesztette hírek a gombaszezon beindulásáról igaznak bizonyultak: a felénk törzsökgombaként ismert/emlegetett gyűrűs tuskógombából mindhárman bőségesen szedhettünk – ez esetemben egy hatalmas bevásárlótáska megpakolását jelentette. 🙂

A következő szombat a Balaton mellett, Ábrahámhegyen telt. Mária, egyik munkatársunk, meghívásának eleget téve itt tartottuk meg – úgymond’ – nem hivatalos tanszéki tanévnyitónkat. Grillezéssel, beszélgetéssel, koraőszi napsütéses Balaton-parti sétával.

Szeptember 19-én Szombathelyen dolgoztam. Azonban Rózáék ajánlatával ez a nap is kellemes(ebb)en alakult: ők Diósdra készülvén a tanítás végén felajánlották, elvisznek gépkocsival Budapestig. Így nem a vonatablakból ismert, megszokott tájat kellett néznem utazásom közben – amit egyébként már nem is nagyon szoktam – hanem autópályamentes, változatos vidékeket. Ráadásul elindulásunk után még Mónikáékhoz, munkatársunkhoz is ‘beugrottunk’ Sárvárra.

Két hete ismét otthon jártam. A nevetséges felvásárlási ár – 7 azaz hét forint kilójáért! – ellenére szüleim és más falubeliek is időközben le- (ill., egészen pontosan fel-) -szedték léalmájukat. Így ebben már nem tudtam segíteni – de az almával teli zsákok behordásában a gyümölcsösből, összepakolásában – igen. Egy kevéske leszedhető alma azért maradt: az udvarunk végében is van néhány fa – ezeket szüleim meghagyták magunknak, télire. Szüreteltünk is: a ház melletti lugas nyár eleji jégverés megtépázta szőlőjének leszedéséhez is hozzáfogtunk. Apjóca ezt ledarálta, majd visszautazásom után a maga tempójában, csendességében, a maradék szőlőt is leszedve, ki is préselte: a téli házibor-készlet meg vagyon alapozva. 🙂
Ferenccel és Évával eljutottunk Nagyarba és Penyigére is – unokatestvéreimékhez látogatóba – gyermekszülinapozni ill. pacalpörkölt-enni. 😛 Vasárnap délelőtt pedig – búcsúzóul – segítettem nekik diót szedni: ennek nyoma talán mostanában kopik le az ujjaimról…

A legutóbbi hétvégét Budapesten töltöttem – az előzőekkel összevetve – nagy-nagy nyugalomban. Mindösszesen egy vasárnapi ebédmeghívás szerepelt a programban: Erika invitálásának és finom, kiadós levesének örömmel – és utóbb elégedetten telt hassal – sikerült eleget tenni.