Ritkán fordul elő, hogy egy adott földrajzi régió turisztikai látnivalóinak száma jelentősen gyarapodik. Gyakoribb, hogy a létező műemlékek helyreállítása/felújítása vagy természeti értékek védelmének fokozása hívja fel a figyelmet az érdekességekre, különlegességre. Esetleg új programok kitalálásával, rendszeresítésével próbálják egy-egy tájegység látogatóinak számát gyarapítani. Ilyen emlékekre, kezdeményezésekre az utóbbi években Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből is több példa sorolható – hogy csak a szűkebb hazámnál maradjak, a Felső-Tiszavidék vonatkozásában: felújított, Europa Nosta-díjat kapott református templomok vagy a Szatmári Fesztivál rendezvénysorozat eseményei.[1]Két – jelentős kiegészítésre szoruló – Wikipédia szócikk az érdeklődőknek: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye turisztikai látnivalóinak listája; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye … Continue reading
Kishódosnak nincs mutogatni valója. Lakóinak száma csekély, református temploma a 19. század elején épült, néprajzi építészeti emlékeinek legnagyobb részéről pedig az 1970-es árvíz ‘gondoskodott’. Az 1990-es években zajló magyarországi hód visszatelepítési programban – név ide, vagy oda – megfelelő természeti adottságok hiányában nem vett részt: a régió egy másik, a falutól távoli területét választottak a kísérlet színhelyéül…
Illetve.
A felső-tiszavidéki református templomok egyik különlegessége – már, ahol megmaradt – festett berendezésük, asztalosemlékeik: a festett kazettás mennyezet, karzat, padelők, papi- és szószék, hangvető korona.[3]A témára vonatkozóan: Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV-XIX. századból. – Bp. : Akad. K., 1968. – 216 p., LVI to. Kishódoson – a 19. század közepén berendezett református templomban – ilyen művészettörténeti szempontból jelentősebb festett asztalosmunkák sincsenek. Pontosabban:
A kishódosi templom kerek úrasztala 1643-ból.
„A Felső-Tiszavidéken az emlékek zöme a XVIII. század második feléből származik, de sok készült még a múlt század első felében is. Egészen a legutóbbi időkig úgy tudtuk, hogy ellentétben hazánk többi vidékével, ahol szép számmal találhatók XVII. századi emlékek, és hellyel-közzel középkoriak is, itt csak mintegy kétszáz éve terjedtek el a festett asztalosmunkák. Sikerült azonban Kishódos újjáalakított templomában, a jellegtelen úrasztalába foglalva egy festett, kerek asztallapot találni, amelynek zöldes festése már teljesen tönkrement, de szegélyén a felirat jól olvasható: „A Szent háromság Istennek tisztességére készítetet Szabo Geörgy biroságába rész szerent Botos Geörg munkája által A. D. 1643.” Ez a szerény emlék jó száz évvel korábbi, mint az eddig ismertek. A felirat a mester nevét is megörökítette, jelezve, hogy már ekkor is magyar asztalosok működtek ezen a tájon. Egészen hasonló asztallap került elő a kispaládi neogótikus templom raktárából is, 1709-es évszámmal, sajnos sokkal rosszabb állapotban. Feliratán Bagaméri (?) Gábor mester neve betűzhető ki. Ez az emlék azért jelentős, mert összekötő láncszem a legkorábbi ismert festett asztalosmunka (a kishódosi úrasztala) és az 1745-ben készült csengeri famennyezet között, bizonyítva a festett asztalosmunkák stílusának folyamatosságát.”[4]Az idézet forrása: A Felső-Tiszavidék népi építészete / Gilyén Nándor, Mendele Ferenc, Tóth János. – 2., jav. kiad. – Bp. : Műszaki Kvk., 1981. – p. 136. A felirat … Continue reading
No, ezért kellett ennek a bejegyzésnek még 2008-ban elkészülnie. Elnézést a hosszadalmas bevezetés miatt… 🙂
A tájegység református templomaira vonatkozóan ld.: Várady József: Tiszántúl református templomai. 1-2. – Debrecen (!Sajószentpéter) : Borsodi Ref. Egyházmegye, 1991. – 1043 p. Érdemes összevetni a kötet képanyagát a felújítások utáni állapotokat megörökítő források, kiadványok fényképeivel, pl.: Közel az ég hozzám, közel az Istenem : református templomok a Felső-Tisza-vidéken / Hapák József fotói ; Gáborjáni Szabó Botond … és Rácz Zoltán … írásaival. – Debrecen : Alföldi Nyomda Rt. Méliusz Műhelye, 1999. – 116 p. : ill.
Az idézet forrása: A Felső-Tiszavidék népi építészete / Gilyén Nándor, Mendele Ferenc, Tóth János. – 2., jav. kiad. – Bp. : Műszaki Kvk., 1981. – p. 136. A felirat szövegére vonatkozóan ld. még: Tombor Ilona im. p. 149. és Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. / írta: Balogh István et al. ; szerk. Entz Géza. – Bp. : Akad. K., 1987. – p. 291. Várady József említett munkájának 683. oldalán a felirat közlésénél téves évszám (1645) szerepel.
