A sok-sok uborkának szedése közepette augusztus huszadika hűvös hajnalát disznóvágással köszöntöttük – munkáltatóiméknál ;), Feriéknél. Bár ez csak amolyan nyári, fagyasztószekrénynek szánt megmozdulás volt: a téli éghajlat igényelte finomságok – pl. kolbászka és egyéb füstölt nyalánkságok – csak minimális mennyiségben, illetve egyáltalán nem készültek. Tekintettel az igencsak erőteljes kánikulára…
Másnap aztán – édesanyám döntése alapján 🙂 – mi fogtunk lekvárfőzésbe. Anyóca nem akart sok szilvalekvárt készíteni, de az otthoni szűkösebb termésnek köszönhetően ismerősök felajánlásait is kihasználva tudtuk csak összeszedni a megfelelő szilvamennyiséget. Erre a napra a gyümölcsszedés, annak megmosása és a ciberézés jutott. Ez délutánra meg is történt. Mivel a szüleim nem akartak éjszakázni, így a lekvár öregítése másnapra maradt: apjóca hajnalban felkelve gyújtott alá az üstnek – a penyigeihez képest (valóban jóval) kevesebb mennyiségű szilvalekvár így még a délelőtt folyamán elkészülhetett. 🙂
Minigaléria mindkét lekvárfőzés képeiből – alant.
[table id=10 /]
2 hozzászólás
Azért nem semmi hangulatuk lehet az ilyen össznépi lekvárfőzéseknek… 🙂 Amúgy meg nagyon komoly, hogy ilyen fekete a szilvalekvár. :O Na ilyet sem látni boltban. 😀
Az én mamás is szokott lekvárt elrakni és nagyon szeretem a szilva pedig az egyik kedvencem. 🙂