… precizitásom újfent megmutatkozott: kedden, mikor a mobiltelefonom lemerült, döbbentem rá, hogy a töltőkábelt Gabicáéknál felejtettem, Debrecenben… 😐 Mit tehet ilyenkor az ember? Telefonál: küldjék már el postán. Persze, ez az a klasszikus eset, mikor a szükséges telefonszám csakis és kizárólag – honnan máshonnan? – a lemerült mobilból deríthető ki… 🙂 A problémát azért sikerült megoldani: pénteken csomagocskát hozott a posta. Köszönet érte!…
Egyébként itthon eredeti, hamisítatlan punnyadás. Evés, alvás és alkalomadtán némi ház(táji) körüli munka – ereszpucolás, zabpakolás, egyebek. Szalonnasütés Feriéknél, olvasgatás, tévézés…
Vasárnap délután azonban megérkeztek hozzánk egy kis nyaralásra az unokahugaimék: egy 15 és egy majd’ 12 éves lánygyermek. Azt hiszem, az eddigi napirendem mindezek következtében valószínűleg át fog alakulni… 😀
7 hozzászólás
Jó is a pihenés. 🙂
De még mennyire, hogy jó a pihenés!
Ha az ember álmatlanságban szenved annak kellemetlen következményei, lehetnek. Többek között a fáradság is ilyen de lehet, hogy még a szokottnál is kellemetlenebb következtetéseket von le az ártalmatlan kijelentésekből. Nos személy szerint eddig azzal az erős meggyőződéssel éltem, hogy egy önhöz hasonlóan intelligens ember nem csak a munkájában precíz. Persze ez bizonyára csak valami elvakult gondolat lehetett. De hát ez is csak azt a tényt támasztja alá mennyire kevés dolgot tudhatnak meg egymásról az emberek habár éveket töltenek el egymás táraságában.
Tisztelt Tanár Úr!
Elnézést szeretnék kérni az előző komment miatt. Egyáltalán nem volt fair dolog részemről összehasonlítani a magánéletben való viselkedését a hivatalival. Tudom, hogy nem rendelkezem kellő rálátással a dolgokra, és jogom sincs megítélni Önt. Egyúttal szeretném megköszönni a jóindulatot, amit az elmúlt két évben kaptam de úgy tűnik nem érdemeltem ki.
Üdvözlettel: KZ
😀
Nem kell elnézést kérni… Egy kicsit ugyan töprengtem, milyen is lehetett az a tudatállapot, amely alatt a megjegyzés született – alapvetően vizuális típus vagyok 😉 – de: erre (is) való a blog…
Ami pedig a jóindulatot és a kiérdemlést illeti – a nihilizmus nem feltétlenül a legszerencsésebb létállapot… 🙂
Zorka írta:
„Nos személy szerint eddig azzal az erős meggyőződéssel éltem, hogy egy önhöz hasonlóan intelligens ember nem csak a munkájában precíz.”
:))))) De jót vigyorogtam ezen a mondaton… :))
Tessék: ilyeneket ír az (Gábor), akivel röpke három kollégiumi éven át bosszantottuk egymást – még államvizsgán innen…
A kis gonosz… :)))