[Hosszabb kihagyás után – folytatás. Előzmények: itt és itt.]
3. képeslap – Székesfehérvár
A képeslapokon található postabélyegzőkön talán már feltűnt, hogy nem ott adtam fel őket ahol találhatók; [nem] azon a helyen, amit ábrázolnak. Ez a szép hagyomány most is folytatódik: ezt a lapot ugyanis Lepsényben írom, s adom fel. Gödöllőről Kerepestarcsán át, Budapestet délről megkerülve[1]Manapság, a kerékpárutak gyarapodásával talán már nem okoz gondot két keréken keresztültekerni fővárosunkon. Akkoriban, Budapesten még csak néhányszor járt, debreceni forgalmon … Continue reading jutottunk a Dunántúlra és Budaörsön éjszakáztunk.[3]Ismét felhívnám a figyelmet az alapvetően semmitmondó, mégis árnyalt megfogalmazásra. 🙂 Mint máshol már említettem, a túrák során jó előre leegyeztettük a szálláshelyeket. … Continue reading Innen, Martonvásáron, Kápolnásnyéken, majd a Velencei-tót[2]Igen, ezt ma már másként írnám… :P délről megkerülve jutottunk Székesfehérvárra.[4]Ahol megpróbáltatásaink véget értek: leegyeztetett szálláshely várt bennünket. Némi újjászületés egy zuhanyozásnak köszönhetően, majd könnyű séta, nézelődés a belvárosban. … Continue reading Innen ma indultunk tovább Szabadbattyánon, Polgárdin át Lepsénybe. Aztán tovább majd Balatonszemesig. Most éppen nem süt a nap, de remélem ez nem marad így.
[JvpmZ]
aug. 8. (hétfő)
Jegyzetek
| ↑1 | Manapság, a kerékpárutak gyarapodásával talán már nem okoz gondot két keréken keresztültekerni fővárosunkon. Akkoriban, Budapesten még csak néhányszor járt, debreceni forgalmon ‘edződött’ kerékpárosként nekem mindenféleképpen kihívás volt a dolog. Olyannyira, hogy teljesen rábíztam magam a srácokra. 🙂 Vagyis fogalmam sincs, pontosan merre is jártunk, hogyan kerültük ki a belvárost. Egy dolgot tudtunk: az akkoriban (is) épülő M0 autópálya melletti kerékpárúton átjuthatunk a Dunán. Az autópálya kerékpárutas szakaszát pedig Csepelről érhetjük el. Csepelen – talán megkönnyebbülve, hogy eljutottunk odáig – kiadós pihenőt tartottunk. Így már csak sötétedéskor keveredtünk a Duna fölé. Hogy aztán sötétben mérgelődhessünk: a kerékpárút, miután átvezetett bennünket a folyón – elfogyott. Véget ért – megszűnt. A semmiben. Vagy valami építési területen. Térképek, lámpák elő, hogy ‘kutyacsapásokat‘ és egyéb ösvényeket követve beazonosítható műutakra, utcákra jussunk. Aztán éjszaka át Budatétényen, majd a Kamaraerdő mellett el Budaörsre. (A kellemetlenséget nagyon igyekezhettem elfelejteni: az első négy kollégiumi évemet Budapesten az ELTE Nagytétényi úti kollégiumában töltöttem, amely épülettől néhány száz méternyire érkezik az ’emnullás’ a Dunántúlra. Ennek ellenére, csak jóval később – talán már másodévesként, egy hétvégi séta során – csodálkoztam rá itten ‘kalandos átkelésünk’ színhelyére…) |
| ↑2 | Igen, ezt ma már másként írnám… :P |
| ↑3 | Ismét felhívnám a figyelmet az alapvetően semmitmondó, mégis árnyalt megfogalmazásra. 🙂 Mint máshol már említettem, a túrák során jó előre leegyeztettük a szálláshelyeket. Legtöbbször. Ebben az évben azonban Tamás nem volt annyira lelkiismeretes, mint korábban. Budaörsön lakott egy volt gimnáziumi osztálytárs(lány)unk. A terv az volt, hogy tőle/tőlük fogunk szállást kérni. Ilyesmi már máskor is működött. Én azonban – fogjuk, mondjuk konzervatív nevelésemre 😉 – megmakacsoltam magam. Nincs velünk Péter (nevezett Ági egyik legjobb barátja); nem tudjuk, egyáltalán otthon van(nak)-e és különben is – késő éjszaka van: nem elég, hogy felverjük őket álmunkból, még plusz szívességet is elvárnánk. Nagyon meggyőző lehettem: az éjszakát Budaörs határában, valahol az út mentén, szabad ég alatt, egy szénakupac-szerűség mellett töltöttük. Másnap, napvilágnál derült ki, hogy egy kezdetleges sitt-telepre húzódtunk – ahol az építési törmelékek mellett, a szerteszét lekaszált gazokat is felhalmozták. Még egyszer: bocs, srácok!… :D |
| ↑4 | Ahol megpróbáltatásaink véget értek: leegyeztetett szálláshely várt bennünket. Némi újjászületés egy zuhanyozásnak köszönhetően, majd könnyű séta, nézelődés a belvárosban. Utóbb közös vacsora valamilyen kerthelyiségben. Végül sörözgetéssel egybekötött beszélgetés – mert megérdemeltük… 🙂 |
3 hozzászólás
Na, ennyit tutira nem bírnék letekerni, bár nagyon szívesen megpróbálnám, az biztos. 🙂
„Manapság, a kerékpárutak gyarapodásával talán már nem okoz gondot két keréken keresztültekerni fővárosunkon.”
Ezzel erősen vitába szállnék, nincs annál nagyobb kihívás, mint kerékpárúton, bringagyaloggyászon eljutni A pontból B pontba.
http://delicious.com/psztrnk/bringa+budapest+cikk
Miért kellene vitába szállni egy feltételesen megfogalmazott („talán”) kijelentéssel? 🙂 Szomorúan, de tudomásul veszem, hogy nem javultak a viszonyok. És irigylem a falusiakat…