Néhány hetente, havonta – attól függően, egyéb elfoglaltságaim hogyan engedik meg – rá szoktam keresgélni a neten Kishódos nevére. Vagy a környező településekére. Ennek köszönhetően olykor érdekes dolgokra bukkanok. Például könyvekre.
* * *
Debrecenben, 2006-ban jelent meg Szabadi István szerkesztésében és bevezetésével a “Nagy Atyáinknak is az Attyaik szerzették…” c. kiadvány. A kötet a Szatmári református egyházmegye 1808-1809-es egyházlátogatási iratanyagának szövegközlését tartalmazza.
A korabeli egyházlátogatások célja az egyházigazgatás rendjével összefüggően a lelkipásztorok erkölcsi életenek, “tudománya tisztaságának” ill. pénzbeli, természetbeni jövedelmének, továbbá az egyház ingó és ingatlan vagyonának vizsgálata és számbavétele volt.
A nyomtatvány 131-133. oldalain olvashatóak a nagy- és kishódosi gyülekezetekre vonatkozó adatok: a prédikátor “conventioja” és az “ecclesianak javai.” Ekkoriban – bár már mindkét faluban épült egy-egy templom – a két egyház még nem vált szét: a kishódosiak “Nagy-Hodoshoz, mint társegyházhoz csatlakoztak, egyenlően osztozván minden egyházfentartási teherben; a pap Nagy-Hodoson, a tanitó Kis-Hodoson lakott. 1819-ben vált külön a két egyház és Kis-Hodos önálló anyaegyházzá lett lelkész-tanítóval…” [1]A nagybányai reformált egyházmegye története / … összeáll. Soltész János. – Nagybányán : Molnár Mihály Könyvnyomtató Műintézetéből, 1902. – p. 226. Hogy az emitt … Continue reading – Kishódos ettől az évtől kezdődően – 1819 – rendelkezik önálló anyakönyvekkel. Az egyházi földek számbavétele, a határoló földek birtokosainak felsorolásával – az anyakönyvekhez hasonlóan – a családtörténet iránt érdeklődők számára lehet érdekes; míg “Az Úr Asztalához tartozandok” – az ingóságok – felsorolása a későbbi hasonló összeállításokkal [2]Ilyesmi olvasható nyomtatásban is pl. az előző lábjegyzetben említett munkában (p. 227.), vagy itt: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. / írta: Balogh István et al. ; szerk. Entz Géza. … Continue reading összevetve jelzi-jelezheti az ekklézsia gyarapodását – avagy szegényedését.
A kötet végi Glossarium a szövegekben gyakran előforduló latin kifejezések értelmezését teszi lehetővé, míg a téma iránt érdeklődőket – ugyanott – Ajánlott irodalom is segíti.
* * *
Egyebek mellett ugyanezen tájegység, a szatmári vidék – majdnem pontosan – 200 évvel későbbi életének bizonyos mozzanatait mutatja be egy másik kötet: a Varga Attila írásait tartalmazó kiadvány Magyar tangó : társadalmi riportok és portrék címmel idén jelent meg. A hajdúsági származású szerző nyíregyházi és debreceni újságok szerkesztőségében eltöltött éveket követően a Magyar Nemzetnél helyezkedett el – 2007-től a lap főmunkatársa. Újságírói munkája során az ország számos részén megfordult – jelen kötet ezen utazási során, 2002-2009 között készült írásait gyűjti csokorba. Így felbukkannak közöttük Szabolcs-Szatmár-Beregre ill. konkrétan szatmári településekre – Garbolc, Nagyhódos, Rozsály, Tiszacsécse, Csengersima – vonatkozó említések. Almaháború, embercsempészet, benzinezés, cigaretta-csempészet – no, meg “látvány- és levegőkúra az unió legkeletibb határánál” egy garbolci juhásszal… 🙂
* * *
Idei nyaralásomat éppen csak megkezdtem, mikor két ismerősöm is felhívott telefonon, érdeklődve: hallgatom-e a Kossuth Rádiót? Mint kiderült, egy rádióműsorban ismét Kishódos neve ütötte meg a füleiket. Az információt megköszöntem, majd Budapestre visszatérve utánanéztem a dolognak: július 30-án az Arcvonások című műsorban a riporter – Lantos Gábor – Kishódos polgármesterét, Krakkó Zsigmondot kérdezte – s mutatta be a rádióhallgatóknak. Az ismertetés alapján: “2007 novemberében az MR1-Kossuth Rádió egy hetet töltött Kishódoson, a szatmári végeken megbúvó kis faluban. Vendéglátónk akkor Krakkó Zsigmond polgármester volt. Mi történt vele azóta, s változott-e bármi is az erdőháti településen? Erre ad választ a műsor.” Bár ez a leírás valamivel többet sejttet, a műsor jellegéből adódóan csak érintőlegesen esik szó a faluról. De mégiscsak szó esik… 😉
Jegyzetek
| ↑1 | A nagybányai reformált egyházmegye története / … összeáll. Soltész János. – Nagybányán : Molnár Mihály Könyvnyomtató Műintézetéből, 1902. – p. 226. Hogy az emitt még szatmári egyházmegyéhez tartozó faluról később miért egy, a nagybányai egyházmegye történetét tárgyaló kötetben is olvashatunk – arra máshol, később még visszatérünk. 🙂 |
| ↑2 | Ilyesmi olvasható nyomtatásban is pl. az előző lábjegyzetben említett munkában (p. 227.), vagy itt: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. / írta: Balogh István et al. ; szerk. Entz Géza. – Bp. : Akad. K., 1987. – p. 291. |