Villamoson. A táskákat elhelyezgetve letelepedik. Pillantás az útitársakra: nagyjából mindenki a megszokott helyén. Késztetés köszönni nekik – teljesen mindegy kicsodák, reggelente már annyit látta őket, ismerősöknek tűnnek.
Elindul a szerelvény. Átadja magát a döcögésnek és az ablakon túli friss hajnalnak. Megállók, itt-ott fel- és leszállók. Félig alva-félig ébredten csak néz ki a fejéből. Dunapart. A pesti oldal látványán hátterében a napfelkelte színeivel el lehet bambulni. Gondolatok nélkül is.
Lassan becsúszik a képbe a Szabadsághíd is. Még körbekerítve, de már „becsomagolás” nélkül. Érdekesen csillan a felépítményén a fény. Biztosan át is festették. Igen, mintha festékszag érződne. A villamos megáll a Gellért téren, a festékszag(?) pedig egyre erősebb. Ez ellen nem tiltakoznak az itt lakók?
Aztán valami a villamos belsejébe tereli a tekintetét. Baseballsapkás, farmerkabátos valaki hajol le és nyúl az egyik ülés alá. Valahogy szokatlanul lassan. Felegyenesedés közben, kezében láthatóvá válik a felvett holmi. Egy átlátszó nejlonzacskó, alján-sarkában valami folyadékfélével. A srác zavaros tekintettel, kezében a zacskóval lassan indul a még nyitott ajtó felé. Nadrágján elől, egyik combján sötét folt. Leszáll, megáll – a szerelvény elindulása közben még látni a fejét, ahogy tétován körülnéz.
Két megálló alatt a villamosból – és az orrokból – kiszellőzik a hígítószag…
One Comment
Kíváncsi lennék, hogy amikor bement egy üzletbe, hogy megvegye, hogyan kérte? Milyen fajta festékhez lesz? Talán csak annyit mondhatott: „tudja, amit ha sokat szagol az ember egy zacskóból, akkor bevézik a szájpadlásom, olyan, mintha megégne…”