[A Novemberben történt rovat harmadik része…]
Először 2005 őszén sikerült eljutni a szentendrei skanzenbe, a fent említett eseményre. A benyomás meghatározó volt – így, egy év kihagyás után, a legutóbbi alkalmat nem lehetett elszalasztani. Számítva a rendezvény jellegéből következő zsíroskenyér-hegyekre; kevéske sós rágcsálnivalóval, az elfogyasztásra valamennyire előkészített, vegyes sajtgyűjteménnyel és némi ásványvízzel felfegyverkezve vetettük bele magunk a forgatagba. Ami – köszönhetően az időjárás fölöttébb szeszélyes állapotának – nem is volt annyira elviselhetetlen.
Ami tetszett:
- Más bornépszerűsítő rendezvényekkel összevetve, jóval kevesebb termelő vonultatta fel újbor-termését – ebből következően – nem utolsó szempont! – kellő lelkesedéssel végigkóstolható volt csaknem a teljes kínálat… 😛
- Épülethez hozzáigazított, fűtött sátor biztosította a helyszínt, számos békés üldögélést lehetővé tevő asztallal, székkel, paddal.
- A skanzen területén a sátorszínpad műsora mellett, az egyes épületekben különböző egyéb elfoglaltságok és ingyen meleg finomságok – héjában sült krumpli, sült tök, pattogatott kukorica – várták a látogatókat.
Ami nem tetszett:
- Az időjárás hihetetlen volt: napsütés váltakozott esővel, hóeséssel és mindez megtüzdelve széllel – nem a legideálisabb sétálóidő.
- A különböző libából készített, megvásárolható, elfogyasztható finomságok között – az előzetes várakozásaimmal ellentétben – nem volt[!] zsíroskenyér. 🙁 Lehetett venni üvegben libazsírt, ahhoz kenyeret, hagymát – ikea-érzés kicsiben. [OSzK büfé – óóóh…]
Minigaléria – alant…
[table id=6 /]
4 hozzászólás
Ott libákat gyilkoltak meg… 😯 😥
A 0261-es helybélit, pedig szívesen hazahoznám, nagyon édes kis buksija van. 😳 😀
Mivel a bizonyos körökben népszerű zsírleszívást – ismereteim szerint – az élelmiszeriparban még nem általánosították; ezért – sajnos – be kell érnünk a kifogásolt módszerrel. Jobb híján…
Borjúból is elsőosztályú finomságokat lehet ám csinálni… 😛
Több zsírleszívást a libák védelmében!
A borjú pedig köztudottan házikedvenc, szóval el nem tudom képzelni, hogy lenne képes bárki ilyen borzalmakat tenni vele… A borjú az egy olyan, hogy olyan már nincs is, mert ő annyira! Őt fésülni kell, meg etetni, sétáltatni, alkalomadtán állatkozmetikába vinni, hogy megcsinálják a körmeit. Bizonyhogy.
Azt meg már serté… sértésnek veszem, hogy a szpemszűrő a szalonna szót dobta ide nekem, hogy gépeljem be. Gyalázat!
😛
Ilyen mértékben antiborjista blogot még sosem láttam…