Mostanában számoltam utána: idén szeptemberben „ünnepeltem” nagyüzemi vasutazásom 20. évfordulóját…
1987-ben, középiskolai tanulmányaimmal – és kollégiumi éveimmel – kezdődött a dolog. Akkor még csak Debrecenig. Hat év múlva – négy év gimnáziumot és két év munkát követően – 1993-ban növekedett a távolság: egy budapesti egyetemnek köszönhetően. Aztán 2001-ben – újabb nyolc év után – sikerült[?] maximalizálni a távolságot: egy szombathelyi munkahellyel…
Akit a mozdony füstje megcsapott… 🙂
9 hozzászólás
Én is így kezdtem, a vonatozást, én is így fogom végezni? 🙂
Ilyenkor fúdejó nekem, hogy szombathelyi vagyok. (Mondjuk ez is nézőpont kérdése.) 🙂
Hát én meg ahhoz képest keveset utazom, általában az utazási idő másfél óra és 3 óra közé esik busszal, attól függ, hogy milyen átszállással megyek. Eddig a leghosszabb buszozással töltött utazásom kb. 10 órás volt (Lenti – Orosháza).
Lili: Bármi megtörténhet. Ezek szerint – esetemben – ez már a vég lenne…!? 🙂
wildgica: Igen. Kétségkivül vannak előnyei, ha az ember közép- és felsőfokú tanulmányait is a lakhelyén tudja elvégezni. De vannak hátrányai is – az a kérdés, ezeket ki hogyan súlyozza…
rexina: Hmmm. Tömegközlekedett hazautazásom legrövidebb időtartama (Bp-ről, menetrend szerint, többek között IC-vel is utazva) 6 óra 26 perc. Ami után leszállva a vonatról ismerős jóindulatával (gyk.: személygépkocsi) juthatok el a vasútállomásról/tól – pontosan az ötödik – kicsiny falumba… 🙂
Közepet nem, kollégista voltam. Talán emiatt sem akartam messze menni fősulira/egyetemre. 🙂
Szerintem nem jelenti a végét semminek és senkinek 😉
Két héttel ezelőtt majdhogynem megdöntöttem a 6 óra 26 perces rekordot. Szombathelyre próbáltam eljutni de valahogy nem akartak a kedvemben járni az égiek, ugyan is 2 órát állt a vonat a Keletiben. Tehát durván 6 órás utam volt otthonról plusz ajándékként, pedig világítás sem volt a fülkékben. Eddig sem rajongtam a vonatozásért de ezt követően gyorsabban sorvad a bizalmam…
Khmm. ‘Rekord’?
Az említett időtartam a lehetséges minimumra vonatkozott… 🙂
De ettől az én szememben még számíthat rekordnak… Vagy mégse?