Ha jól emlékszem, tavaly karácsony környékén volt látható a m1-en Szabó Magda Régimódi történet c. regényének Bereményi Géza rendezte filmfeldolgozása. Sorozatként. Ugyan nem ültem végig mindegyik részét, de amit láttam belőle, felkeltette az érdeklődésem a mű iránt.
A generációkon átívelő történetek mindig is vonzottak – éppen ezért kicsit megrőkönyödve vettem tudomásul, hogy Szabó Magda ebben a mûvében születése időpontjával zárja – mintegy elvágja – a történetet.
A szerző a regényben többször utal egy másik munkájára, az Ókút címűre. Ez a Régimódi történet előtt – hét esztendővel korábban, 1970-ben – jelent meg. Kézenfekvő volt, hogy ezt a művet is el kellene olvasni. És … lőn megvilágosodás!… 🙂
Az Ókút Szabó Magda (kis)gyermekkori emlékeinek tablója. Vagyis szerencsés módon a korábbi munkát később elolvasva megkaptam a hőn áhított ‘folytatást’ – akkor is, ha ebben a műben a szerző (és szülei) életének bemutatásakor nem feltétlenül a történetiségen van a hangsúly.
Befejezésképpen – jótanácsként 😛 – néhány sor a műből:
„Megadtam magam feltétlenül, örökre, meg se próbálva eligazodni a rejtelmek között, megtanulva esztétikám legfontosabb törvényét, hogy nem szabad agyonelemezni az alkotást, hogy megölöm, ha szerteboncolom. Kell, hogy egy ponton, egy bizonyos ponton ne csak munkatársa, de áldozata is legyek az alkotónak, hogy eldőljek elõtte, mert eltalált, és úgy pusztuljak bele az általa kapott élménybe, hogy ne is sejtsem egész világosan, mi hát a fegyvere.„
One Comment
Jajj, nagyon szeretem Szabó Magda mûveit. Remélem nyáron lesz idõm elolvasni azokat is, amelyekhez még nem volt szerencsém (a Régimódi történet az pont ilyen).