Játékos

Megvolt a szegedi szülinapozás. Ami az ünnepelt felköszöntését követően ‘átváltott’ egy éjszakába nyúló társasjáték-sorozatba. Azt hiszem, régen játszottunk ennyi félét, ilyen ‘rövid’ idő alatt: a vasárnap délutánit is beleszámítva öt játékkal tettük egymást próbára.

(1) Bemelegítésképpen Thurn und Taxis – a másik néggyel összevetve, személyes kedvencem. Első ‘találkozásunkkor’ viszonylag nehezen állt össze számomra a szabályrendszere – ezt gyorsan ráfogom, mondjuk, a fáradtságra. 😉 De ezen túlesve, nagyon megkedveltem. Az alapjátékban max. négy személy építgethet posta(kocsi)-útvonalakat. A szabályok elsajátítása után viszonylag gyorsan – kb. egy-másfél óra alatt – végigjátszható. Vagyis biztosított a visszavágó lehetősége. 🙂
(2) Ez követte a Monopoly. Az én Gazdálkodj okosan!-on szocializálódott lelkemnek nemcsak eleinte, most is túlzottan kapitalista a játék. Még az alapjáték szabályai is néhány békés kört, birtok- és közműszolgáltatás-halmozást, -cserét ill. az első épületek felhúzását követően gyorsan vérengzővé vállnak. Számomra mindenféleképpen. Így viszonylag gyorsan – másodikként – csődbe is mentem. 😐
(3) Aztán Catan telepeseivel folytattuk a sort. Még mielőtt nekiláttunk, úgy gondoltam, hogy már játszottam ezzel a játékkal. Aztán menet közben rá kellett jönnöm: ha így is volt, akkor is már teljesen elfelejtettem a szabályokat. Ennek megfelelően, mire ráéreztem, mit és hogyan kell(ett volna) csinálnom, be is fejeződött – az amúgy sem túlságosan hosszú (kb. 45-60 perces) – játék…
(4) Levezetésképpen kártyáztunk. Mivel a kanaszta szabályait hallva, hajnali fél három körül jeleztem: ez most nem fog menni – elkezdtünk römizni. Valamikor, még kollégista éveimben ezt rengeteget játszottuk. Adott volt a lehetőség, feleleveníteni az élményeket. Persze, tekintettel az egyes ismerősök egyedileg bejáratott szokásaira: most a neten is elérhető tizennégy lapos römi szabályaihoz hasonló szisztémában játszottunk.

(5) Majd vasárnap délután elkezdődött a Rettegés Arkhamban. Egy ‘súlyos’ és terjedelmes társasjáték – abból a típusból, ahol a játékosok nem egymás, hanem a játék ellen játszanak. Így egyetlen személy is – amennyiben ideje és energiája engedi – kényelmesen elszöszmötölhet vele. Ha kellően lelkes és kiismeri magát a terjedelmes szabálykönyvben. Ennek hiányában csak egy jó játékmesterben – és a társaság kollektív emlékezetében 😉 – bízhat. Így voltunk vele mi is. A játékmenet változatos – de a kettő-négy órás időtartam azért próbára teszi a résztvevőket. Mindenesetre sikerült legyőznünk a legfőbb ellenfelet… 😀