Szombaton, napk\u00f6zben kin\u00e9zve a munkahelyem ablak\u00e1n, r\u00e1csod\u00e1lkozhattam az els\u0151 sz\u00e1lling\u00f3z\u00f3 \u0151sz v\u00e9gi h\u00f3pih\u00e9kre.\u00a0 Megkavarta, megs\u0171r\u00edtette a sz\u00e9l a havaz\u00e1st, de k\u00f6zben-ut\u00e1na m\u00e9g ki-kitisztult az \u00e9g. Vas\u00e1rnap m\u00e1r er\u0151teljesebbnek t\u0171nt a pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s – de ut\u00f3bb ez is es\u0151be v\u00e1ltott. Mindenesetre aznap, tiszt\u00e1ban l\u00e9v\u00e9n az el\u0151z\u0151 t\u00e9l l\u00e1bbelijeimre gyakorolt hat\u00e1s\u00e1val \ud83d\ude42 – elmentem beszerezni egy ‘t\u00e9l\u00e1ll\u00f3’ cip\u0151t. Sikerrel – b\u00e1r, az k\u00e9s\u0151bb der\u00fcl ki, b\u00edrja-e majd a gy\u0171r\u0151d\u00e9st.<\/p>\n
Hogy k\u00e9nyelmesen \u00f6sszecsiszol\u00f3djunk, tegnap reggel ebben mentem munk\u00e1ba. \u00c9pp’ j\u00f3kor: d\u00e9lut\u00e1n-este m\u00e1r kiad\u00f3s h\u00f3es\u00e9sben bandukolhattam hazafel\u00e9. Egy\u00e9bk\u00e9nt: szeretem a havaz\u00e1st. \ud83d\ude42 K\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9ppen, ha az olyan – mint most – hogy sz\u00e9pen egyenletesen fest feh\u00e9rre mindent. A kivil\u00e1g\u00edtott Hal\u00e1szb\u00e1stya alatt j\u00e1rva – h\u00f3es\u00e9s ide, vagy oda – sajn\u00e1ltam, hogy nincs n\u00e1lam f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p.<\/p>\n
De m\u00e9g jobban fogom sajn\u00e1lni holnap – hallva, hogy m\u00e1r most k\u00f6v\u00e9r es\u0151cseppek kopognak az erk\u00e9lyen. Mindegy. Esetleg, majd legk\u00f6zelebb… \ud83d\ude09<\/p>\n\n